„Annyi év Chelsea elleni csatározás után most, hogy Frank Lampard visszavonult, végre kifejezhetem, hogy mennyire végtelenül tiszteltem a pályafutását mindvégig. Egy nagyszerű játékos volt” – így nyilatkozott róla kortársa, egyben nagy ellenfele, Jamie Carragher, aki évente legalább háromszor nézett farkasszemet Frank Lamparddal a Chelsea–Liverpool rangadókon. Szinte nincs olyan szereplője a nemzetközi futballvilágnak, aki ne rótta volna le tiszteletét Super Frankie előtt, de rosszat pályafutása alatt is ritkán mondtak róla.
A kezdeteknél rögtön megtalálta őt az angol sajtó, miután abba a West Hambe igazolt utánpótlás-játékosként, ahol a korábban több mint 500 angol bajnokin szereplő édesapja, idősebb Frank Lampard dolgozott. Egészen pontosan segédedző volt sógora, Harry Redknapp mellett. Sokan idejekorán ítéletet mondtak Lampard felett, mondván, csak azért volt lehetősége bemutatkozni a Kalapácsosoknál, mert családjának fele a klub vezetőségében csücsült.
Már 21 éve annak, hogy 1996 telén először pályára lépett a Premier League-ben. Az akkor még csak 18 éves játékost egy közönségtalálkozón magának Redknappnek kellett megvédenie, mert az egyik szurkoló szerint Scott Canhamnek kellett volna többet játszania a fiatal középpályás helyett. A történet érdekessége, hogy szegény Canham nevét jószerivel csak az esetről készült videofelvétel őrizte meg.
Majd öt évvel és 150 élvonalbeli meccsel később Lampard karrierje fordulóponthoz ért, a Claudio Ranieri-féle városi rivális Chelsea ugyanis 11 millió fontos ajánlattal bejelentkezett érte. A West Ham és maga a játékos is elfogadta a feltételeket, ezzel pedig elindult egy olyan 13 éves szakasz, amely a Chelsea legfényesebb sikereit hozta – ehhez pedig nagyban hozzájárult Lampard játéka.
Időközben Roman Abramovics, az orosz olajmilliárdos megvásárolta a klubot, de akármilyen sztár is érkezett mellé a középpályára, az ő helye megkérdőjelezhetetlen volt a kezdőcsapatban.
„Ha választanom kéne valakit a lövészárokba magam mellé, az biztosan Frank lenne.
Egy igazi úriember voltál a pályán belül és kívül. Megtiszteltetés számomra, hogy veled oszthattam meg a Chelsea-vel elért fantasztikus pillanatokat. Te vagy a klub történetének valaha volt legjobb játékosa” – ezek annak a John Terrynek a szavai, aki nemcsak a londoni kékek csapatkapitánya volt, de Lamparddal együtt egyebek között három Premier League-címet és egy Bajnokok Ligája trófeát is nyert.
Rekord rekord hátán
Lampardnak a Chelsea drukkereivel való kapcsolata a 2014-es eligazolása, majd a rövid, Manchester Citynél töltött vendégjátéka ellenére a mai napig felhőtlen, de egyébként sem volt jellemző rá, hogy gyakran összetűzésbe keveredne a szurkolókkal, aktuális klubjával vagy játékostársaival. Hogy ellenfeleit is mennyire tisztelte, jól példázza az a történet, amikor a Manchester United elleni meccsen Cristiano Ronaldo felrúgta őt, de mikor a játékvezető nyúlt a zsebébe sárga lapért, maga Lampard jelezte, hogy a szabálytalanság nem ér ilyen büntetést. Ez sportszerűségéről és tekintélyéről egyaránt árulkodik.
Nehéz elmenni Lampard sokoldalúsága mellett, hiszen azon kívül, hogy klasszikus középső középpályásként az ellenfél támadásainak megszűrésében és kreatív támadásépítésben egyaránt magas szinten részt tudott vállalni, rengeteg gólt szerzett pályafutása során, ráadásul a látványra is odafigyelt.
Magyarország legnépesebb Chelsea-fan bázisa, a Chelseafanatics blog szerkesztőit is felkerestük legnagyobb legendájuk visszavonulása kapcsán, akik amellett, hogy a sírás határán voltak a hír hallatán, egy nagyon fontos észrevételt osztottak meg velünk a másik, nemrégiben visszavonult angol középpályás, Steven Gerrard és Lampard kapcsolatáról.
„Mindkét játékos mérhetetlenül tiszteli a másikat, és elmondásuk szerint nagyon jó barátságot ápolnak egymással.
Lampard karrierjének legalább akkora szelete Gerrard, mint Gerrard karrierjének Lampard.
Mindig kéz a kézben haladtak előre, mert a média folyamatosan hasonlítgatta őket egymáshoz. Emberileg nem, de a válogatottnál szakmailag mindig is problémát jelentett, hogy képesek voltak kioltani egymást.”
És valóban, ha megnézzük, az elmúlt húsz évben Anglia maximum a negyeddöntőkig jutott Európa- és világbajnokságokon, pedig olyan korszakos klasszisok játszottak ebben az időszakban a háromoroszlánosoknál, mint Rio Ferdinand, Gary Neville, David Beckham vagy Wayne Rooney. Mellettük pedig a mindenkori válogatott alappillére és motorja volt a Lampard–Gerrard duó. A középpálya közepén kulcsszerepet betöltő páros csak elméletben működött, a valóságban, amikor egyszerre voltak a pályán, szinte mindig csalódást okozott.
A kétgyermekes családapa a futballtörténelem egyik legnagyobb életművét zárta le a napokban, de Lampard karrierjének is akadnak olyan sötét epizódjai, melyekre sok év távlatából sem lehet büszke. Az egyik ilyen egy 2000-es Eb-meccs utáni eset volt, amikor a Németország ellen aratott 1-0-s sikert két csapattársa, Kieron Dyer és Rio Ferdinand társaságában ünnepelte, de később csatlakozott hozzájuk két prostituált, és gyaníthatóan pár rekesz sör. A szexpartiról felvételek is készültek, melyek azóta is a világhálón keringenek.
„Követtem el hibákat a múltban, de egy átlagos banki tisztviselő is hibázhat, csak az nem kerül az újságok címlapjára”
– mondta ki később a nagy igazságot Lampard, ami persze nem menti fel erkölcsi vétsége alól.
A történethez az is hozzátartozik, hogy az akkoriban gyorsan rivaldafénybe kerülő és még gyorsabban meggazdagodó, alig húszéves középpályás nem érezte át a súlyát, hogy gyermekek milliói fogják legnagyobb példaképüknek tekinteni. Ezzel valószínűleg még 2002-ben sem volt tisztában, amikor szintén egy válogatott összetartás után egy hotelszobában annyira önfeledten szórakoztak, hogy ki kellett őket rúgni a szállodából. Az incidens főleg arról maradt emlékezetes, hogy mindez közvetlenül a szeptember 11-i terrortámadás után történt, Lampardék pedig a szálló traumatikus állapotban lévő amerikai vendégei előtt balhéztak egy sort, és hányták tele a folyosókat. Az esetet persze sűrű bocsánatkérések követték mind a játékosok, mind a szövetség részéről, de az biztos, hogy a pályán mindig higgadt és intelligens Lampardból is olykor elő tudott jönni a részeg angol.
Ezután viszont több hasonló incidensbe nem keveredett, ehelyett korszakának legmegbízhatóbb és legpéldamutatóbb játékosa lett. A pályán mutatott intelligens játéka egyébként nem véletlen, ugyanis Lampard IQ-szintje állítólag messze átlagon felüli. Ezt egy Chelsea-nél történt részletes orvosi vizsgálat bizonyította. Szellemi képességeit az elmúlt években nem csak aktuális klubjaiban, hanem a gyermekirodalomban is kamatoztatta.
Az írói vénával rendelkező Lampard a futballisták egy ritka „válfajához” tartozik. Eddig 18 gyermekeknek szóló történet társszerzője.
„Frankie\'s Magic Football” című sorozata az elmúlt három évben az angol gyermekirodalom legkapósabb történetfüzére volt, és tervben vannak további írások is. Eddig egy szerkesztő ismerőse segített neki végső formába önteni az általa kitalált cselekményeket, de Lampard egyszer saját maga akar megírni egy mesét elejétől a végéig. Egyébként már 2006-ban megcsillogtatta írói tehetségét, ekkor adta ki Totally Frank címmel önéletrajzi kötetét, melyben őszintén vall karrierje kudarcairól is, egyebek közt a 2006-os világbajnokságon kihagyott tizenegyeséről is (apropó 2006, a portugálok elleni negyeddöntő tizenegyespárbajában Steven Gerrard is kihagyta a maga büntetőjét...). A kulcsfontosságú tizenegyesek a fiatal, tehetséges Frankie történeteiben is visszaköszönnek.
„Könnyű a barátaid ellen a dühöngőben belőni a büntetőt, de teljesen más egy olyan szituációban, amikor nézők milliói figyelnek minden mozdulatodra szerte a világon. De ezért gyakoroltam keményen egész életemben, hogy minden helyzetben kipróbáljam magam, és sikerrel vegyem az akadályokat” – vallott az esetről Lampard, aki egyúttal össze is foglalta, hogy a tehetség mellett mennyi munka kellett ehhez a fantasztikus pályafutáshoz. A következő feladat a tanteremben vár rá, ugyanis most kezdte el az angol szövetség edzői képzését.
