Barca–PSG: történelmi diadal és bukás

Amekkora siker a katalánoknak a tegnapi eredmény, akkora mélypont a franciáknak. Rövid elemzés.

A mérkőzés, amelyről nem napokig, hanem évekig fognak még beszélni. A mérkőzés, amely történelmet írt, ugyanis sem a Bajnokok Ligájában, sem elődjében, a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, sőt semmilyen nemzetközi kupában nem fordult még elő, hogy egy csapat 0-4-ről továbbjusson. Egészen 2017. március 8-áig, amikor is Barcelona a Camp Nouban 6-1-re legyőzte a Paris Saint-Germaint.

Az MTI összesítése szerint korábban az is mindössze három együttesnek sikerült, hogy négygólos hátrányt ledolgozzon: a portugál Leixoes SC 1961-ben 6-2-re kikapott a svájci FC La Chaux-de-Fonds vendégeként a Kupagyőztesek Európa-kupájában, majd a visszavágót 5-0-ra nyerte. A Partizan ugyancsak 6-2-re maradt alul 1984-ben a Queens Park Rangers stadionjában az UEFA-kupában, aztán Belgrádban 4-0-ra legyőzte az angolokat, és idegenben szerzett gólokkal továbbjutott. Végül a Real Madrid az UEFA-kupa 1985–86-os kiírásában 5-1-es vereséget szenvedett a Borussia Mönchengladbach vendégeként, a visszavágón 4-0-ra nyert, és továbbjutott.

Nem szabad azonban elfelejteni: ennek a meccsnek is két szereplője volt, ahogy azt sem, hogy amekkora siker a katalán klub szemszögéből a negyeddöntőbe jutás, akkora mélypont a kiesés a franciák esetében. Érdemes az utóbbit megvizsgálni.

A PSG vezetőedzője, Unai Emery különösen sokat foglakozik pszichológiával. Mindig megpróbálja úgy felkészíteni a játékosait, hogy a pályán már ne lepődjenek meg semmin. Az automatizmus tehát fontos részét képezi a spanyol, baszk szakember gondolkodásának. Egykori klubjánál, a Sevillánál például az ellenfélből házi feladatot kaptak játékosai. Emery azt vallja továbbá, hogy egy mérkőzést taktikai szempontból még bocsánatos bűn elbukni, hozzáállás kérdésében már nem. Pozitívan gondolkodó labdarúgókat szeretne látni, s egészen szerdáig azt kapta vissza a pályán, amit addig átadott.

Párizsban egy olyan PSG verte még meg 4-0-ra a Barcelonát, amely önbizalomtól duzzadt, bátran, az ellenfelet a saját térfelén letámadva játszott, emellett pedig elképesztő sebességgel ment át védekezésből támadásba. A Franciaországban látott csapatnak azonban nyoma sem volt Barcelonában. Egy kapuja elé visszaálló és bátortalanul játszó együttes képe rajzolódott ki az első percektől kezdve, amelyen az látszott, nem hiszi, hogy ekkora előnyt el lehet bukni. Mikor Cavani a 62. percben jobb külsővel, nyolc méterről a léc alá vágott egy elé fejelt labdát, tényleg joggal hihették, beléptek a negyeddöntő kapuján. Nem így lett. A Barcelona, mint az őrült, ki letépte láncát, támadt – s nemcsak a bekapott gól után, hanem egyébként a teljes mérkőzésen.

A labdabirtoklás aránya 70:30 volt a hazai csapat javára, az egyéni ambícióra pedig jó példa, hogy a Barcelona játékosai hat és félszer sikeresebben cseleztek. A Whoscored.com hőtérképe alapján pedig kiderül, Javier Mascherano, a csapat bekkje is többet tartózkodott az ellenfél térfelén, mint a sajátján. Valószínűleg pluszmotiváció dolgozott Messiékben, hiszen hét nappal a visszavágót megelőzően jelentette be Luis Enrique, hogy a szezon végén a túl nagy nyomás miatt távozik a klubtól. Talán neki is bizonyítva küzdöttek úgy a pályán lévők, ahogy azt tőlük nagyon ritkán látni. (Érdekesség: ugyan Arsene Wenger távozása még nem hivatalos, az ő lelépése lelkileg gyakorlatilag lenullázta az Arsenal játékosait.)

Emery nem tudott túllépni saját árnyékán, nem játszatta bátrabban, s tolta feljebb csapatát, hiába a második félidei fellángolás, nagyot bukott. Szeme előtt lebeghetett a Camp Nouban korábban lejátszott tíz találkozó, amikor sem az Almería, sem a Valencia, de még a Sevilla edzőjeként sem tudott nyerni. Most jött a tizenegyedik felvonás, a védekező felfogás és egy újabb vereség. Természetesen lehet vitatkozni arról, jogos volt-e a két megadott büntető, az azonban tény, Ángel Di María és Edinson Roberto Cavani 3-1 után, ziccerben könnyen lezárhatta volna a mérkőzést a Barca kapujánál. Nem tették. Összességében pedig igaza van a klub arab tulajdonosának, Nasszer al-Helaifinak, amikor azt mondta, egyszerűen nincs mentség arra, ami történt.