Íme a következmények, amelyek abból fakadnak, hogy sokszor nem éppen a színvonal a legfontosabb legjobbjainknak: „Az élmezőnyhöz képest lassúbb a játékunk. Mihelyst lehet, fel kell gyorsítanunk, de ehhez erőnlétileg is javulnunk kell.”
Hozzátette:
„Leválthatnak engem, de aki átvenné a helyem, ugyanazokkal a gondokkal szembesülne, amelyekkel én is küszködöm.”
Nyilvánosan még nem mondott le a vb-szereplésről, ez nem is lenne szerencsés, de azt is elárulta: „Nem is keresek kibúvót. Feladatot annál inkább, és már meg is találtam: felépíteni azt a csapatot, amely kijuthat az Európa-bajnokságra.”
Végül nem lehet elégszer hangsúlyozni egy olyan gondot, amely más csapatsportjainknál – kézilabda, kosárlabda – is jelentkezik, és amelynek megoldásában a klubok sokszor messze nem partnerei a hazai szövetségeknek: „A szövetség nagyon jól döntött, amikor bevezette az úgynevezett fiatalszabályt. Ám fontos hangsúlyozni, a szabály nem kötelezi a klubokat arra, hogy mindenáron szerepeltessék a fiatalokat, ellenben díjazza azokat a klubokat, amelyek ezt megteszik. A csapatok saját magukért felelősek. Ha nincsenek arról meggyőződve, hogy a fiatalok erősítést jelentenek, nem kell játszatniuk őket. Én mindenesetre arra törekszem, hogy szövetségi kapitányként példát mutassak ezen a téren is. Úgy vagyok vele, elsőként nekem kell bizonyítanom, hogy bízom a tehetségekben.”
