A futballisták nagy része az öltözőbe menekült, a szerb irányítás alatt álló rendőrök pedig csak ekkor kaptak parancsot a beavatkozásra. Vízágyúval felszerelt és páncélozott autók gurultak a pályára, a szerb játékosokat helikopterekkel próbálták kimenteni.
Ebben a helyzetben döntött úgy Zvonimir Boban, a zágrábiak csillaga, későbbi világbajnoki bronzérmes, hogy a tettek mezejére lép. Nem menekült el, sőt odafutott egy horvát szurkolót gumibotozó rendőrhöz, és egy karaterúgással leterítette. Nem tudta, hogy amit csinál, felveszik a kamerák, ez utólag derült ki számára. A fenti gondolatot ennek kapcsán mondta el később. A szerb rendőrök rárohantak Bobanra, elkezdték ütlegelni, de a horvát ultrák gyorsan körbevették, így az egyenruhások többé nem fértek a közelébe.
Boban karaterúgása 1 perc 13 másodperctől:
A mérkőzés természetesen félbeszakadt, több mint egy órába tellett, mire sikerült kiüríteni a háborús állapotba került stadiont.
A horvát középpályás hat hónapos eltiltást kapott, így nem vehetett részt az 1990-es olaszországi világbajnokságon. Hazájában viszont nemzeti hőssé vált. Az általa fejbe rúgott rendőr, aki egyébként egy boszniai muszlim volt, később kijelentette, megbocsát neki, mert tudja, hogy a nemzeti hevület vezette.
Az AC Milannal Bajnokok Ligáját nyerő Zvonimir Boban akkor vált végleg Horvátország héroszává, amikor az 1998-as francia vb-n csapatkapitányként bronzéremig vezette társait, olyan gárdákat félresöpörve, mint Németország vagy Hollandia. Aki viszont valaha megemlékezik pályafutásáról, soha nem felejti el karaterúgását a Maksimir Stadionban.
A horvát Vecernji list lap 2005-ben ezt írta a mérkőzésről:
„( ) az az összecsapás volt a hazafias háború első csatája. Kortársaink szinte kivétel nélkül úgy vélik, hogy ez a mérkőzés elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a horvátok ügyét.”
