A magyar labdarúgás nem piaci alapon működik. A klubok ugyanis bevételeik nagy részét tulajdonosi befizetésekből, névszponzori díjból, televíziós jogdíjból vagy épp a szerencsejátékpénzekből könyvelik el. A 2011 óta sportcélra fordítható társaságiadó-kedvezmény révén érkező összeg hab a tortán. Csak csekély, 3–10 százalék származik jegybevételből, azaz közvetlenül a fogyasztótól. Hiába nőnek ki a földből gomba módra a stadionok, szurkoló valahogy mégsem lesz több, sőt. A szövetség korábbi célkitűzése, miszerint 2020-ra átlagosan hatezer drukkert szeretne látni az NB I-es meccseken, egyelőre irreális.
Aggódik is a Magyar Labdarúgó-szövetség vezetése, bár Csányi Sándor kedden, a szervezet éves közgyűlésén az MTI beszámolója szerint azt mondta, meghozta a várt eredményt a tizenkét csapatosra csökkentett NB I-es létszám, hiszen gazdaságilag stabilabbak a klubok, és szakmai előrelépés is történt. Ám arról is beszélt,
még ebben a hónapban felveszik a kapcsolatot a csapatokkal, hogy együtt találják meg megoldást az alacsony nézőszám okára, mert hiába közvetít csak heti egy NB I-es meccset a televízió, így sem nőtt a jegyet váltók száma.
Megjegyezte, a nézőszámra kedvezőtlen hatást gyakorol, hogy több klub nem saját stadionjában játszik.
A negatív folyamatok mögött húzódó egyik legfőbb ok kézenfekvő: infrastruktúrát könnyebb építeni, mint futballt. Ahhoz pedig, hogy megteljen egy-egy létesítmény, jó marketingtevékenységre van szükség, hiszen a foci is egy termék, amit el kell adni. Persze azért van jó példa. A Budapest Honvédnál nagy figyelmet fordítanak arra, hogy minden mérkőzésüket Budapest több pontjára kihelyezett óriásplakátokkal hirdessék, és a közösségi médiát is aktívan használják. – A legfrissebb adatok szerint a 2015/2016-os szezonhoz képest az idei évadra 56 százalékos növekedés tapasztalható az átlagnézőszámot tekintve – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek a Honvéd marketingigazgatója, Dudás Györki-Tamás.
A legfontosabb kérdés azonban mégis az, mire vágynak a magyar válogatott és a magyar első osztály iránt érdeklődő szurkolók. A Szent István Egyetem marketing-mesterképzésén készített diplomamunkájában Farkas Máté erre kereste a választ. A kommunikációs területen dolgozó tanácsadó kutatási kérdőívét több mint hétszáz ember töltötte ki, akik közül mindannyian folyamatosan és elmélyülten követik a honi futball történéseit. A vizsgálat sarkos megállapításokkal zárult. A legfontosabb, hogy hiányoznak a színvonalas, elsősorban nemzetközi mérkőzések (ez volt egyébként az MLSZ kérdőívének eredménye is), probléma a szigorú beléptetési rendszer, illetve ha a szurkolót már sikerült a meccsre csábítani, helyszíni élményét a társaság és a jó hangulat határozza meg leginkább.
A helyszíni nézőszámok kapcsán látni, hiába a sikeres Eb-szereplés, a klubok ezt nem tudták kihasználni. Ennek egyik oka a gyenge európai kupaszereplés, és az, amit már több sportközgazdász és marketingszakember is jelzett: az emberek teljesen különválasztják a magyar bajnokságot a magyar válogatottól. A nemzeti tizenegy eredményei a válaszadók 73,6 százalékának hangulatára nagy hatással vannak.
A többség az MLSZ és a klubok csatornáin tájékozódik a történésekről, az egyesületeknél azonban még nem elég hatékony a kommunikáció. Érdekesség, hogy a magyar piacon is előtérbe kerül az a nemzetközi trend, amely szerint sokkal fontosabb lesz a szurkolókkal való kapcsolat folyamatos ápolása és a véleményük meghallgatása a jegyárkedvezmények és az időszakos figyelemfelkeltő akciók helyett. Éppen ezért a közelmúltban életre hívott Szurkolói Klub is kiemelten fontos szerepet tölthet be, amellyel kapcsolatban a többség jegyárkedvezményt vár el, ugyanakkor érezhetően jelentős igény van arra, hogy a szurkolók egységesen kifejezhessék véleményüket a mérkőzések megrendezését, körítését illetően.
A fenti kutatás végkövetkeztetését remélhetőleg a Magyar Labdarúgó-szövetségben és az összes hazai profi klubnál elolvassák: a nézőszám-növekedés hosszabb, egy átfogó, elsősorban a szurkolók érdekeit szolgáló marketingstratégiával kiegészülve érhető el leghatékonyabban.
