A barcelonai játékokon a kosárlabdát az amerikai Dream Team (Larry Bird, Magic Johnson, Michael Jordan...), a teniszt Steffi Graf és Boris Becker főszereplése emelte soha nem látott magasságokba, az olimpia végén pedig a spanyol labdarúgó-válogatott aranyérmet nyert. Mégpedig katalánokkal, mindenekelőtt Josep Guardiolával a soraiban, Kubala Lászlóval a kispadon.
A Barcelona idén már nem lehet Bajnokok Ligája-győztes, bajnok is nehezen. 2017 az emlékezés éve. Hétvégén éppen huszonöt éve, hogy megszületett az első BEK/BL-siker, a klublegenda Kubala László pedig júniusban lenne 90 éves.
Két olyan óriása van az európai kupaporondnak, amely emberemlékezet óta a legnagyobb klubok közé tartozik, mégis évtizedeken át várt az első BEK-győzelemre, miközben szurkolói megsirattak elveszített finálékat. Az egyik ilyen a Juventus, a másik a Barcelona. A katalánok először 1961-ben Kubalával, Kocsis Sándorral, Czibor Zoltánnal jutottak el a legrangosabb sorozat döntőjébe, ott azonban 3-2-re kikaptak a Guttmann Béla vezette Benficától.
A vesztes csapat két gólját Kocsis és Czibor szerezte.
Ezek után a második BEK-döntőre további huszonöt évet kellett várni. 1986-ban a Barcelona favoritként, Sevillában küzdhetett meg a bukaresti Steauával; a meccs azonban 0-0 után tizenegyespárbajban dőlt el, Helmuth Duckadam, a román kapus pedig mind a négy katalán tizenegyest megfogta. A serlegtől így megint egy magyar tréner csapata fosztotta meg a Barcelonát, hiszen a Steaua kispadján Jenei Imre ült, egyik kulcsjátékosa ráadásul Bölöni László volt, még ha ki is hagyta a tizenegyesét.
Az 1991–92-es BEK-sorozat, amely végül meghozta a Barcelona-diadalt, más szempontból is történelmi lett. Ekkor nevezték ugyanis utoljára így a kupát, a folytatásban Bajnokcsapatok Európa-kupája helyett Bajnokok Ligájában játszhattak Európa legjobbjai. Az utolsó BEK a lebonyolításában már a BL-hez hasonlított: a legjobb nyolc között két négyes csoportban játszottak a csapatok, oda-vissza alapon. Mivel a sorozat a nevéhez még méltó volt és valóban csak a bajnokcsapatok játszhattak, közép- és kelet-európai együttesek is eljuthattak a legjobbak közé. Ma már sajnos hihetetlennek tűnik, hogy akkor a nyolc között ott volt a Sparta Praha, a Dinamo Kijev és (címvédőként!) a belgrádi Crvena zvezda. Ahogy az is a futball romantikus, ártatlan korszakának látszik a mából, hogy egy csapatban csak három idegenlégiós léphetett pályára; a Barcelonában ezt a triót a dán Michael Laudrup, a bolgár Hriszto Sztoicskov és a holland Ronald Koeman alkotta.