Ha van valaki korunk labdarúgásában, aki a döntőkre született, az Zinédine Zidane. Az a csapat, amelyet játékosként vagy edzőként szolgál, majdnem biztos lehet benne, hogy eljut vele a legrangosabb európai klubsorozatok vagy éppen a világ- és Európa-bajnokságok döntőjébe, ott pedig mindig várhatunk tőle valami maradandót.
Az algériai származású francia futballzseninek a saját bőrén kellett kitapasztalnia, hogyan kell viszonyulni a finálékhoz, hiszen az első három jelentősebb döntőjét elveszítette. 1996-ban a Bordeaux-val kapott ki a Bayern Münchentől az UEFA-kupáért, 1997-ben a Juventusszal a Dortmundtól a BL-serlegért, 1998-ban szintén a Juvéval a Real Madridtól, szintén a BL-serlegért vívott mérkőzésen. Ekkor akár örök vesztesnek is ki lehetett volna kiáltani.
Az elbukott ’98-as, Real elleni csata után néhány héttel azonban Zidane átlépett saját árnyékán, és megérkezett a futballtörténelem legnagyobbjai közé.
Bár világéletében a lábában volt az ereje, a franciaországi világbajnokság döntőjében két gólt fejelt Brazíliának az első félidőben, padlóra küldve a torna favoritját. 2000-ben már az Európa-bajnokság trófeáját emelhette a magasba egy olyan döntő végén, amelyben a franciák a 94. percben egyenlítettek az olaszok ellen, majd a ráadásban aranygóllal győztek. Nem ő szerezte a gólokat, de játékszervezőként kulcsszereplője volt az Eb-nek. 2002-ben már új klubcsapatával, a Real Madriddal jutott el a Bajnokok Ligája végjátékáig, és belőtte a döntők egyik leghíresebb gólját: a 16-osról ballal, kapásból a jobb felső sarokba vágta a labdát. E találat értékét persze az emeli igazán, hogy eldöntötte vele a mérkőzést a Leverkusen ellen.
Játékosként az utolsó döntőjét a 2006-os világbajnokságon élte meg, amelynek végül tragikus hőse lett. Az olaszok elleni meccs hosszabbításában, a 110. percben – nem először pályafutása során – elveszítette a fejét, pontosabban lefejelte vele az őt cukkoló Marco Materazzit, kiállították, a tizenegyespárbajban pedig a franciák alulmaradtak.
Zidane majdnem tíz évre kivonult a futball fő áramlatából, mígnem tavaly januárban a korábban másodedzőként dolgozó trénert kinevezték a Real Madrid vezetőedzőjévé.
Az eredmény egy látványosan magára találó, erőnlétében sokat fejlődő csapat, tizenegyesekkel megnyert BL-döntő tavaly májusban az Atlético Madrid ellen, az idén pedig egy újabb nagy menetelés a Bajnokok Ligájában.
Zidane-t és a mostani ellenfelet, a Juventust több erős szál is összeköti. Túl azon, hogy mint írtuk, a torinói csapat kétszer veszített vele BL-finálét (egyszer éppen a Real ellen), ő lőtt gólt vb-döntőben Gianluigi Buffonnak, a Juve kapuslegendájának, aki a mai este talán legfontosabb szereplője. A 2006-os világbajnoki finálé 7. percében Zidane állt oda a büntetőhöz, és miközben Buffont elfektette, Panenka-szerű nyeséssel a bal felső sarokhoz küldte a labdát, amely ezek után a keresztlécről éppen bepattant a gólvonal mögé. Zidane szempontjából persze felettébb rossz vége lett ennek a meccsnek, de így is nyugodtan nevezhetjük a döntők mesterének.
Mindez nagyon nem mondható el a Juventusról, amelynek az eddigi nyolc Bajnokok Ligája-döntőjéből hatot sikerült elrontania, az elmúlt húsz évben négyből semmi az arány.
A fent említett arány javításában főszereplő lehet a torinóiak zsenije. A következő Messiként aposztrofálja a világsajtó, ő, amikor csak lehet, hárít. – Az embereknek meg kell érteniük, hogy én Paulo Dybala vagyok, s az is akarok maradni – nyilatkozta korábban a játékos. Ha nem is örül az összehasonlításnak, az tagadhatatlan, a következő tíz év labdarúgásának meghatározó alakja lesz a most még csak 23 éves labdarúgó.
Argentin mellett lengyel és olasz felmenői is vannak – nagyapja, Boleslaw Dybala ugyanis egy Krakkótól hetven kilométerre található kis faluból, míg nagyanyja egy Nápolyhoz közeli városból származik. Dybala már Dél-Amerikában született, és szülővárosának csapatában, az AC Córdobában kezdte tanulni a futball alapjait. Édesapját 15 éves korában elvesztette, sokáig a tragédia miatt klubjának egyik helyiségében aludt – korai beceneve épp ezért „a vendégház fiúja” lett, de nem züllött el, a futballba és az edzésekbe menekült.
Tizenhét éves korában játszott először a Córdoba első csapatában. Az apró és mozgékony Dybala rögtön meg is döntötte a legendás Mario Kempes rekordját azzal, hogy ő lett a liga legfiatalabb gólszerzője. Első szezonjában a másodosztályú együttesben végül negyven mérkőzésig és tizenhét találatig jutott. Már egy idény után is látható volt, Dybala útja Európába vezet. A közismerten remek dél-amerikai játékosmegfigyelő-hálózatot üzemeltető olasz Palermo 2012 nyarán leigazolta. Egy ideig úgy látszott, nem tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket, ám csak időre volt szüksége; harmadik évében annyira jól játszott, hogy a Juventus azonnal szerződtette 40 millió euróért.
Torinóban kulcsszereplője a támadójátéknak; mindezt abban a 21-es számú mezben teszi, amelyet korábban Zinédine Zidane vagy épp Andrea Pirlo viselt. Apró termete ellenére remekül fedezi a labdát és fizikailag is erős. Mindezeket Gennaro Gattusónak köszönheti. A Milan egykori fenegyereke 2013 júniusa és augusztusa között volt az edzője, a tréningeken folyamatosan Dybalával szemben védekezett, ha lecselezte őt, akkor a földre rántotta. – Megtanultam, hogyan fedezzem a labdát a testemmel, és hogyan legyek gyorsabb ellenfeleimnél – mondta Dybala. – Csak egy pillanat, és rájössz, ő egy másik bolygóról származik – vélekedett róla a korábbi védekező középpályás, aki figyelmeztette, legfőbb erőssége a robbanékonyságában rejlik, ám ezt nem áldozhatja fel a nagyobb izomtömegért.
Annak ellenére, hogy világsztárként emlegetik, egy percig sincs megelégedve magával, hiába ejtette ki gyakorlatilag egymaga a Barcelonát a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, nem fürdik a sikerek okozta népszerűségben. Napról napra javulni akar, csak az elvégzett munkában hisz. Az argentin Repúblicának adott interjújában elmesélte, azért fog egy tollat, és ír mindennap a jobb lábával, hogy javítsa a technikáját, hiszen az egylábas játékosok kiismerhetők. Ugyanilyen elhivatottsággal fejleszti a látását, hogy több irányba tudjon figyelni, jobban ki tudja számítani ellenfele mozgását, illetve a labda útvonalát.
A Cardiffban megszerezhető BL-trófea lehet számára az első nagy európai kupasiker. Mindez Zidane egykori mezében, Zidane Real Madridja ellen.
A mérkőzés 20.45-kor kezdődik, és az M4 közvetíti.
