Kockából lett Aranyfejű a Barca zseniális magyarja

Az Aranycsapat legendája, aki egyszer törött vállal szerzett négy gólt a BEK-ben, 88 éves lenne. Sokan Kocsis Sándor mögé helyezik Puskást.

A válogatottban elért eredményeit a magyar focikedvelők kívülről fújják: ott volt az 1952-ben olimpiát, egy évre rá Európa-kupát nyerő Aranycsapatban. Az 1954-es elvesztett világbajnoki döntőt évekkel később újra le kellett játszania más formában, de erről később. A svájci világbajnokságon 11 találattal gólkirály lett, persze ez sem kárpótolhatta az elvesztett aranyéremért. Nemzeti mezben 68 mérkőzésen 75 gólt szerzett, és bár nem ez a magyar rekord, ha az egy meccsen lőtt gólok számát vesszük alapul, ő áll a lista élén 1,103 találattal.

A magyar forradalom kitörése előtt a Honvéd nemzetközi túrára indult. A Bilbao ellen kiestek a BEK-ben, de megúszták a budapesti véres eseményeket. A csapat feketén vállalta, hogy Dél-Amerikába indul haknizni zsíros fizetésért, Kocsis is velük tartott. Európába visszatérve azonban négyen – Kocsis, Puskás, Grosics és Czibor – nem mentek haza Magyarországra. A magyar sportvezetők egyedül a Fekete Párducot tudták rávenni hónapokkal később, hogy visszamenjen. Puskás kis kitérővel Madridba vette az irányt, Kocsis és Czibor Barcelonában kötött ki.

Lenyűgöző sikerek várták őket, első ottani évükben megnyerték a bajnokságot, 30 meccsen 96 gólt lőttek. Összeállt az Európa-szerte rettegett csapat: Kubalával, Cziborral, Kocsissal, Luis Suárezzel, Evaristoval. Kocsis a nemzetközi színtéren is elkápráztatta a szurkolókat. 1960 tavaszán a Wolwerhampton Wanderersszel játszottak a BEK-ben, a Bajnokok Ligája elődjében, és bár előnyt szereztek az odavágón, Angliában kemény meccs várt rájuk. Az első félidőben a magyar támadó ráesett a vállára, és láthatóan komoly fájdalmai voltak. Ennek ellenére egy félidő alatt mesterhármast ért el. Az öltözőben elájult, és amikor fellocsolták, mondták neki, hogy vége, le kell jönnie. Ő nemet mondott, erre beadtak neki egy injekciót, így a 61. percben be tudta fejelni negyedik gólját a mérkőzésen, 5-2 lett a vége.

„Kocsis kiütötte Angliát! Az a csodálatos fiú talán soha többé nem lesz teljes értékű játékos, de még így sincs párja, s így őrizzük meg: szomorúsággal az arcában és gólokkal a lábában!”

– zengték dicsőségét a másnapi angol lapok.

1961-ben a BEK-ben a legjobb négyig jutott a Barca, ahol az addig legyőzhetetlennek hitt, Puskással felálló Real Madrid állta útját. Kocsisék nagy meglepetésre lelépték ellenfelüket, így a döntőben jöhetett a Guttmann Béla vezette Benfica – a berni Wankdorf Stadionban. Ott, ahol hét évvel korábban karrierje legfájóbb vereségét szenvedte el Kocsis a vb-döntőben. „Az embernek, legyen bármilyen hosszú és szép a pályafutása – így mondta Sanyikám – csak egy vagy két kilencven percbe sűrűsödnek a nagy lehetőségei. Neki mindkét nagy lehetősége ugyanazon a pályán, a Wankdorf Stadionban adatott” – emlékezett vissza később férje szavaira özvegye. Kocsis remegő lábbal lépett az arénába.

„Soha életemben futballmérkőzésen olyan szorongást nem éreztem, mint amikor másodszor futottam ki arra a pályára”

– mondta a fináléról a klasszis, és ingatag lelkiállapota megpecsételte csapata sorsát. A portugálok úgy győztek 3-2-re, hogy a Barca két gólját Czibor és Kocsis lőtte. Kocsisék ugyanúgy kaptak ki, mint 1954-ben a magyar válogatott a nyugatnémetektől.

A Barcelona egyik legnagyobb csillaga a csapat történetének egyik legfényesebb időszakának lehetett részese, számos bajnokságot és kupát nyert. Kubala László, akit a gránátvörösök szurkolói a huszadik század legjobb futballistájának választottak, így gondolt vissza kettejük kapcsolatára. „Én erre a »ki a jobb« vitára nem nagyon emlékszem. Volt ilyen, de ez inkább őt érdekelte, engem nem. Annak idején mindent megtettem érte, hogy idejöjjön. Ő a pályán élt, ott élt igazán.

Amikor befejezte a futballt, az neki nagyobb törést jelentett az életében, mint bármelyikünknek. Egy művész, akitől elveszik az alkotás örömét Akkor talán nem csak a labdától búcsúzott el.”

Sokan osztják a véleményt, miszerint 1968-as visszavonulásával indult el lejtőn, a Kubala által is hangoztatott játékszeretet nem hagyta nyugodni, nem találta a helyét. A katalánok utánpótlásában, majd egy kis spanyol csapatnál dogozott edzőként, és egymás után szívta a cigarettákat. A dohányzás trombózishoz vezetett, az orvosok pedig úgy döntöttek, le kell vágni az egyik lábát. Állapota egyre romlott, gyomorrákot állapítottak meg nála, és hiába műtötték meg, kiújult a betegség. A Fradi krónikásától, Nagy Bélától egyik utolsó magyarországi látogatásakor elkeseredetten búcsúzott. „Akkor kellett volna hazajönnöm, amikor a többiek. Ma már tudom Hiába volt a sok pénz, a taps, nekem soha nem okozott örömet az, hogy másoknak rúgtam a gólt. Tévedtem és fizetek érte.”

Kocsis Sándor 1979. július 22-én máig tisztázatlan körülmények között kizuhant a barcelonai Quirón kórház negyedik emeleti ablakából, és meghalt. Koporsóját korábbi játékostársai vitték a sírhoz a Monjuici temetőben. 2012-ben hazahozták a hamvait, és a Szent István-bazilikában helyezték el. Ma lenne 88 éves.

(Forrás: Bocsák Miklós: Kocsis és Czibor; Tempófradi.hu; Wikipédia; Blaugrana.hu)