Hosszú évek után újra megszólalt Kovács Attila, aki 1998–99-ben a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke volt, de az elmúlt tizenöt évben teljesen kivonult a futballból. Ahogy az Indexnek nyilatkozva fogalmazott: „Próbáltam a gazdaságomat rendbe tenni, ami nem sikerült. Hosszú volt az az időszak, amíg besározták a nevemet. Magyarországon mindent felszámoltam, semmilyen tevékenységet nem folytatok, még van pár évem a nyugdíjig.”
Mindezt Kovács azért mondta, mert hosszú évekig az adóhatóság és a bírósági tárgyalások foglya volt. Úgy véli egyébként, az ellene folytatott hadjárat elég volt ahhoz, hogy mára a többség az ellenállás helyett a beletörődést válassza. Emlékezetes, MLSZ-elnökként komoly csatát vívott a közvetítési jogokat birtokló Bodnár Györggyel, valamit Deutsch Tamás sportminiszterrel.
Gyermekein kívül semmilyen kapcsolata nincsen a sporttal. Három lánya közül az egyiket lebeszélte a labdarúgásról, fia ugyan a Csepelben védett az iskola megkezdéséig, de majd most dönti el, belefér-e idejébe.
Azért, bár csak a háttérből, továbbra is követi a labdarúgás történéseit. Mint fogalmazott, „sokszor szoktam mondani: lehet, hogy nem egy mérkőzést néztünk. Ez főleg a válogatottra vonatkozik. Az Európa-bajnokságon való részvétel nagyon szép dolog volt, nagyon örülök neki. Ez egyrészt Dárdai munkájának volt köszönhető, másrészt pedig azoknak a játékosoknak, akiknek ez volt életük utolsó lehetősége. Ők megmutatták, hogy többre is képesek lehetnénk. Persze szerencse is kellett hozzá.”
Szerinte 1998-as elnökségének kezdetekor Bicskei Bertalan irányítása alatt nagyon jó összetételű társaság jött össze, ám egy Portugáliával játszott mérkőzés idején jött rá: az ő ideje lejárt.
„Minden mérkőzés előtt bementem a csapathoz, nem szakmázva, hanem megpróbáltam őket a magam módján felspannolni. Portugália ellen, mikor szeretettem volna bemenni az öltözőbe, nem tudtam.
Nem engedtek be, engem mint a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökét. Soha nem fogom elfelejteni, hogy az akkori kormányfő, a miniszterelnök úr, aki jelenleg is kormányfő, volt benn a játékosoknál, és beszélt velük. Emiatt én nem mehettem be hozzájuk, mert az ő biztonsági emberei nem engedtek be. Aztán a félidőben ugyanez történt. Úgyhogy én akkor már tudtam, hogy az én napjaim meg vannak számlálva”