Lankás út vezet az apró családi házakkal ölelt péceli futballpályához, mely a Huszár utca végében, egy valódi kis katlanban fekszik. A gyepen Vasas-mezes edző adja az utasításokat, de nem visszhangzik minden szava, sehol egy kidagadt ér a fején, mint kollégái egy részétől megszokhattuk. Irigylésre méltó higgadtsággal magyarázza el a bóják közti feladatokat Pécel- és Barca-mezes tanítványainak, az ötfős kis csapatnak. A tizenéves fiúk olykor fegyelmezett mozdulatokkal teljesítik is őket, persze van, aki lóg. – Balázska, nyújtsunk, nyújtsunk, ne mással foglalkozzunk – szól a finom helyreutasítás, és a 9 éves megszólított enged. A mester dicsér, felment, de egyszer sem korhol, még a kabaréba illő megoldásoknál sem.
Pedig nem a híres kölni edzőképző különdíjasa, még csak sportpszichológiai képesítse sincs. Ő Váczi Zoltán, a 90-es évek cselgépe, a magyar Paul Gascoigne – játéktudása és alkoholfogyasztási teljesítménye a hasonlat alapja –, az egyik utolsó olyan középpályás, aki mert és tudott úgy a labdához nyúlni, hogy attól tátva maradt az ember szája. Megfordult számos NB I-es csapatban, a válogatottban, 36 évesen is hívták a Bundesligába, de nem ment, erről később.
– A kicsi ügyes, de picit lusta, a ducibbnak elképesztő akarata van, sokra fogja vinni – értékeli a fújtató fiatalokat a Vasas-legenda négyszemközt. Látszik rajta, hogy odáig van a munkájáért. Pedig nem sok edzőt elégítene ki, hogy 9–15 éves, egyelőre ingatag mozgású csemetéknek tartson foglalkozást, őt viszont ez élteti. NB I-es meccsekre nem jár, a tévében is ritkán nézi őket. A véleménye azonban még mindig markáns, ha a magyar foci kerül szóba.
– Szépek az új stadionok, de előbb futballt kellett volna csinálni. Ahogy például a 90-es évek elején a bolgárok, tizedannyiból, mint mi most. Világbajnoki 4. hely lett az eredménye. Miközben az akadémiákba milliárdokat ölünk, egyetlen nemzetközi mércével is kiemelkedő játékos sem jön ki onnan. A taós pénzek szépen csengenek, de azért a futballban dolgozók pontosan tudják, hogy előfordul: ha valaki sportcélra kap társasági adót, akkor egyesek visszaosztanak 25-30 százalékot oda, ahonnan jön. A pénz egy része így el is folyik.