Dzsudzsák Balázs, Priskin Tamás, Fiola Attila és a sérült Gera Zoltán, illetve Szalai Ádám nélkül álltunk fel utolsó előtti vb-selejtezőnkre a csoportban eddig százszázalékos Svájc ellen a bázeli St. Jakob-Parkban, ami nem sok jóval kecsegtetett. Bernd Storck Ugrai Rolandnak szavazott bizalmat csatárposzton, a végén pedig kiderült, hogy a legkevésbé a DVTK újonc csatárán múlott a találkozó.
Kiesésünk biztos tudatában kellett beleállni a meccsbe, s az első negyedóra határozott magyar játékot mutatott, néhány percig domináltuk is a meccset, de minimum annyit elmondhattunk, hogy nem engedtük közel a kapunkhoz a svájciakat. Ez egészen a 18. percig tartott, amikor egy ártalmatlanul hazaadott labdát Gulácsi átvett, ám elcsúszott, a szabadon maradt játékszerre pedig lecsapott az Arsenal klasszisa, Granit Xhaka, hogy aztán akadálytalanul a magyar kapuba gurítson.
Fel sem ocsúdtunk a potyagól után, Fabian Frei lövése szerencsétlenül pattant meg a menteni igyekvő Bese lábán, így máris 2-0-ra vezetett a házigazda, alig húsz perc játék után.
Nem sok jót ígért a folytatás a gyorsan bekapott két gól után, nem is tudtuk felvenni a versenyt Svájccal a továbbiakban. Mezőnyben bizonyos periódusokban kiegyenlített volt a játék, de amint tempót váltottak elöl Shaqiriék, tehetetlennek bizonyult a magyar védelem. A 30. percben épp az apró termetű irányító lövését kellett bravúrral védenie Gulácsinak, majd a 39. percben az egész magyar védelmet mattoló svájci támadás után Seferovic az üres kapu mellé lőtt öt méterről. Több ziccert már nem rontottak a hazaiak, így a dupláig jutó Steven Zuber sem. Előbb az első félidő végén, majd a második játékrész elején talált be a Hoffenheimben Szalai Ádám csapattársaként játszó támadó. Második góljánál Gulácsi védhetett is volna, ám a húsz méterről megeresztett tekerésbe szerencsétlenül nyúlt bele, ezzel pedig megpecsételte a magyar esélyeket, 4-0.
Sokatmondó az a félidei statisztika, mely szerint Svájc kétszer annyi sikeres passzt tudhatott magáénak, emellett tízzel több kapura lövést. Nyilvánvaló volt a mérkőzés előtt, hogy mi vagyunk az esélytelenebb fél, és sokan hiányoztak is, ám a védelmünk szinte ugyanaz volt, ami az utóbbi években rendre stabilitást adott Bernd Storck – és korábban Dárdai Pál – válogatottjának. Ezen az estén kapitális helyezkedési és egyéni hibák jellemezték az egész csapatot.
