Jobbító szándék vezérelte a Magyar Labdarúgó Szövetséget, amikor 2016-tal kezdődően szabályba foglalta: a másodosztályú bajnokikon két 19 év alatti labdarúgónak folyamatosan a pályán kell lennie. Az idei szezontól már egy 19 és egy 18 év alatti futballista kezdőcsapatba állítása a kikötés. Ám a kluboknak, edzőknek púp a hátukon az előírás, ami szomorú látlelete a hazai utánpótlásképzésnek. A módosítás ugyanis azt célozta volna, hogy a fiatalok először szerezzenek rutint az NB II-ben, aztán lépjenek tovább akár az első osztályba, vagy kerüljenek ki külföldre, színvonalasabb ligákba, és végül a legjobbak jussanak el a válogatottig.
Révész Attila, a Kisvárda szakmai igazgatója a közelmúltban a Csakfoci portálnak nyíltan megfogalmazta: az NB I sereghajtói és az NB II legjobb csapatai között egyre nagyobb a tudáskülönbség, ennek oka pedig egyértelmű: a fiatalszabály.
„Kiválasztasz két fiatalt, akiket majd beteszel, és ezzel azt döntöd el, hogy melyik csapatrészed fog gyengülni. Keményen hangzik, de így van.
Egyszerűen nincs ennyi jó képességű fiatal játékos ma a magyar futballban, az akadémiákról kijövő tehetségek jelentős része nincs fölkészítve az NB I-re.”
Több másodvonalbeli egyesületet is megkerestünk, vajon hasonló-e a véleményük. Volt olyan tréner, aki kifejtette, nem csak a minőséggel van a probléma.
„Nálunk 150 és 400 ezer forint közötti bérek vannak, de akadnak csapatok, ahol jóval 1 millió forint fölött lehet keresni az NB II-ben.
De én nem ezen akadtam ki, hanem azon, hogy amikor leül az ember tárgyalni egy ’98-as gyerekkel, aki az ifiből érkezik, nettó 500-600 ezres fizetést mond”
– jelentette ki lapunknak Nagy Tibor, a Vác pályaedzője, hozzátéve, a fiatal játékosok fele így gondolkozik.
Mint kifejti, ha húsz NB II-es csapattal számolunk, összesen hatvan 18-19 éves tehetséget kellene meglelni. „Ennyi ügyes fiatal nincs az országban, de szerintem máshol sincs. Ezzel a szabályozással őket is becsapjuk, hiszen amint elérik a 19 évet, a legtöbbjüknek az NB III-ban jut hely, vagy ott sem” – üzent áttételesen az MLSZ-nek. Hozzátette: a fiatalok fejlődését szolgálta a hetvenes-nyolcvanas években a tartalékbajnokság, ahonnan a legjobbak be tudtak kerülni az NB I-be. Most viszont az akadémiáktól kell kölcsönvenni az ifjakat, akik aztán kiöregedve mehetnek, ahova tudnak.
A Zalaegerszegi TE klubigazgatója, Ágoston Zoltán lapunknak arról mesélt, hogy ő is találkozott lehetetlen bérigénnyel, amikor egy fiatal labdarúgóval tárgyalt. „500-600 ezer forintos fizetést szeretett volna. Ugyanígy gond, hogy az NB II-be 1,5 millió forintért jönnek el a játékosok. A legtöbb klub első osztályú múlttal bíró játékost keres, biztosra akar menni. Aki viszont az NB I-be már nem fér be, és jönne hozzánk, nem ad alább az igényeiből” – mondta. Úgy látja, rajtuk kívül a többi másodosztályú csapat nem készít komoly utánpótlásképzési stratégiát, így
az akadémiákról kell vásárolni, ahol minimálbért vagy annál is kevesebbet keresnek a fiatalok, így onnan kikerülve többet akarnak.
Ráadásul a hazai labdarúgópiac szerinte sem ad sok tehetséget a kluboknak.
Ha jobban belegondolunk, egészen lesújtó, amiről a három fenti szakember beszél. Bár akadnak üdvözítő kivételek, mint Sallai Roland vagy Gyurcsó Ádám, akik a Puskás Akadémiáról jutottak el a válogatottságig, Révész Attila, Nagy Tibor és Ágoston Zoltán szavai alapján úgy állunk, hogy az évente több milliárdos taóráfordításból – vagyis közpénzből – dotált hazai akadémiák olyan képességű labdarúgókat adnak a piacra, akiknek jó részét még a másodosztályban is csak muszájból játszatja az edzője. A minap a felnőttválogatott éléről távozó Bernd Storck épp azzal próbálkozott erőteljesen, hogy a fiatalokat beépítse a csapatba, de ha ilyen merítési lehetőségek vannak, akkor nagyon gyorsan búcsút mondhatunk vb- vagy akár Eb-álmainknak.
