A játéknak, mint kultúrjelenségnek már az ősi társadalmak óta meghatározó szerepe van. Mivel a labdarúgás a kiindulópont, akkor elmondható, a játék során egy olyan velünk született ösztönnek engedelmeskedünk, amelynek célja, hogy valamit létrehozzunk vagy okozzunk. Továbbá fontos tényező, hogy a jelenség során az ember hatalmi vágyát akarja érvényesíteni, vagy másokkal versenyre kelni.
S hogy mindez miért fontos? Mert erre a társadalmakban, egyúttal minden egyes emberben meglévő alapkészségekre épül az a belga labdarúgás, amelyből a magyar válogatott új szövetségi kapitánya, Georges Leekens érkezett. Érdemes tehát megérteni azt az utat, amelyet az ország futballja az elmúlt tíz-tizenöt évben bejárt. Hiszen az eredmény önmagáért beszél: Belgium jelenleg a FIFA-világranglista ötödik helyén áll.
Amikor Belgium az 1998-as világbajnokságon és a 2000-es Európa-bajnokságon már a csoportkörben kiesett, a vezetőség pontos helyzetképet kapott arról, hogy valami nem stimmel. Vagy ahogy Kris Van Der Haegen, a belga edzőképzés igazgatója, egyben a női A válogatott másodedzője fogalmazott a Magyar Edzők Társasága által rendezett ICoachKids elnevezésű konferencián:
„Amikor rosszul mennek a dolgok, az egy pont a változásra.”
Az addig működő rendszer újratervezésében vezető szerepe volt Michael Sablonnak, aki a belga szövetség technikai igazgatójaként elemeire bontotta az addig hibásan működő rendszert, átvilágította az utánpótlást. Mindehhez tudományos szakembereket hívott segítségül, akik több száz órányi felvételt vizsgálva megállapították: a gyerekek nagyon keveset érnek labdához.
„Az elmúlt években elvégzett munka bárki által elvégezhető, mert ez nem kifejezetten a pénzen múlik. Ki kell zökkenni a komfortzónából, s közösen, egy célért kell dolgozni” – mondta Van Der Haegen. Úgy véli, a jelen sikereihez folyamatos tanulás vezetett, amelyről azonban elmondta, nem lineáris folyamat. Sok próbálkozással jár míg kialakul egy végső megoldás. Egy tényező azonban mindenen felül állt: a 2000-es évek elején papírra vésett belga jövőképért mindent alárendelve, egyetértésben kell dolgozni. „Hiába írjuk le, ha nem csináljuk. Fontos, hogy a vezetés türelmes legyen” – tette hozzá.
A belga futball reformjának alapgondolata a következő tétel: erős bázis nélkül nincsen csúcs, avagy Grassroots nélkül nincsen elit. S persze, mindennek a legfontosabb alkotóeleme a gyerek. (Kiegészítésként ehhez egy érdekes adat: az Európai Unióban nagyjából kilencmillió edző van, s ezek 80%-a gyerekekkel foglalkozik.) Tehát a belga rendszer felépülése valahogy ekképp néz ki: Grassroots – ifjúsági futball bajnokságok – elit – A válogatott. Magyarország pontos definíciója nincs a fogalomnak, de a MLSZ oldalán úgy írják körül, mint „az amatőr, vagy más néven szabadidős labdarúgás különféle válfajainak a gyűjtőfogalma, amelybe belefér a gyerekek, a felnőttek, a veteránok, a futsal, a fogyatékkal élők és a nők játéka is”. A Grassroots-labdarúgás jól láthatóan nagyságrendekkel több embert érint, mint a profi futball.
A gyerekek történő foglalkozás kapcsán Kris Van Der Haegen elmondta, meg kellett változtatni az edzők gondolkodását a fejlesztés irányába, ugyanis nem a csapat, hanem a gyerek fejlesztése az elsődleges. Hiszen az individuumok fejlesztésének összességéből áll össze a csapat. Emellett el kell fogadni, hogy mindenkinek egyéni fejlődési útja van. Van olyan jelenlegi válogatott, aki 17-18 éves koráig nem tűnt fel komolyabb szinten” – emelte ki. Hosszú távon a belga labdarúgásban fejlődés fontosabb tartják, mint a győzelmet. Épp ezért papíron
eltörölték a legfiatalabbak bajnoki pontvadászatát, akik így eredménykényszer nélkül játszanak egymással.
Egységes fejlődési irányt szabtak meg, amelynek alapja, hogy minden klubnál 4-3-3-as játékrendszert alkalmaznak. Természetesen mindennek a célja az volt, hogy a korosztályos és a felnőtt válogatott is átvegye ezt a rendszert. Továbbá fontos a játékos karakterének fejlesztése, illetve a kreativitás kialakítása.
Ahhoz, hogy utóbbi tulajdonságok kialakuljanak, a képzés során ügyelnek arra, hogy a gyerek minél többet érjen labdába; minél több időt töltsön játékkal és gólszerzési lehetőséggel; szabadon, kötöttségek nélkül játsszon. Emögött pozitív gondolkodású edzők, s támogató szülői attitűd áll.
S hogy mindez hogyan zajlik a gyakorlatban? Röviden és egyszerűen, a képzés úgy van kialakítva ötéves kortól egész tizennyolc éves korig, hogy „ha az egy az egy elleni játéknak a mestere vagy, akkor a tizenegy a tizenegy elleninek is”. Ez a felfogás van a középpontban, s ahogy növekszik a korosztály, úgy növekszik a terület mérete is, de a filozófia végig adott marad. „Ebben hiszünk. Nincs széthúzás. Ez az, ahogy mi csináljuk” – zárta gondolatait.
