Hogyan lett egy 11 milliós ország a világ egyik legjobb focinemzete?

A recept egyszerű, és nem feltétlen a pénzen múlik, csak összefogás kell, s kilépés a komfortzónából.

A belga futball reformjának alapgondolata a következő tétel: erős bázis nélkül nincsen csúcs, avagy Grassroots nélkül nincsen elit. S persze, mindennek a legfontosabb alkotóeleme a gyerek. (Kiegészítésként ehhez egy érdekes adat: az Európai Unióban nagyjából kilencmillió edző van, s ezek 80%-a gyerekekkel foglalkozik.) Tehát a belga rendszer felépülése valahogy ekképp néz ki: Grassroots – ifjúsági futball bajnokságok – elit – A válogatott. Magyarország pontos definíciója nincs a fogalomnak, de a MLSZ oldalán úgy írják körül, mint „az amatőr, vagy más néven szabadidős labdarúgás különféle válfajainak a gyűjtőfogalma, amelybe belefér a gyerekek, a felnőttek, a veteránok, a futsal, a fogyatékkal élők és a nők játéka is”. A Grassroots-labdarúgás jól láthatóan nagyságrendekkel több embert érint, mint a profi futball.

A gyerekek történő foglalkozás kapcsán Kris Van Der Haegen elmondta, meg kellett változtatni az edzők gondolkodását a fejlesztés irányába, ugyanis nem a csapat, hanem a gyerek fejlesztése az elsődleges. Hiszen az individuumok fejlesztésének összességéből áll össze a csapat. Emellett el kell fogadni, hogy mindenkinek egyéni fejlődési útja van. Van olyan jelenlegi válogatott, aki 17-18 éves koráig nem tűnt fel komolyabb szinten” – emelte ki. Hosszú távon a belga labdarúgásban fejlődés fontosabb tartják, mint a győzelmet. Épp ezért papíron

eltörölték a legfiatalabbak bajnoki pontvadászatát, akik így eredménykényszer nélkül játszanak egymással.

Egységes fejlődési irányt szabtak meg, amelynek alapja, hogy minden klubnál 4-3-3-as játékrendszert alkalmaznak. Természetesen mindennek a célja az volt, hogy a korosztályos és a felnőtt válogatott is átvegye ezt a rendszert. Továbbá fontos a játékos karakterének fejlesztése, illetve a kreativitás kialakítása.

Ahhoz, hogy utóbbi tulajdonságok kialakuljanak, a képzés során ügyelnek arra, hogy a gyerek minél többet érjen labdába; minél több időt töltsön játékkal és gólszerzési lehetőséggel; szabadon, kötöttségek nélkül játsszon. Emögött pozitív gondolkodású edzők, s támogató szülői attitűd áll.

S hogy mindez hogyan zajlik a gyakorlatban? Röviden és egyszerűen, a képzés úgy van kialakítva ötéves kortól egész tizennyolc éves korig, hogy „ha az egy az egy elleni játéknak a mestere vagy, akkor a tizenegy a tizenegy elleninek is”. Ez a felfogás van a középpontban, s ahogy növekszik a korosztály, úgy növekszik a terület mérete is, de a filozófia végig adott marad. „Ebben hiszünk. Nincs széthúzás. Ez az, ahogy mi csináljuk” – zárta gondolatait.