„Én sem tudom a választ arra, hogy annak, aki csak néhány kilométerrel arrébb, a határ másik oldalán, akár Szerbiában, akár Horvátországban születik, miért annyira más a hozzáállása – mondta Horváth Ferenc, az NB I-ben újoncként dicséretesen szereplő Balmazújváros trénere a szerdai Nemzeti Sportnak, majd később részben választ is adott a kérdésre. – Sokszor találkoztam azzal, hogy a mostani generáció tagjai közül nem is kevesen egyszerűen nem szeretnek annyira futballozni, mint mi annak idején. És a másik: nem létkérdés nekik a győzelem. Láttam olyan csapatbuszt, amelyen egy idegenbeli mérkőzést követően ugyanolyan hangulat volt hazafelé, amikor három góllal nyert a csapat, mint amikor hárommal kikapott. Ezt a fajta közömbösséget nehéz megszokni.”
Saját csapatánál viszont, úgy látszik, nincsenek ilyen gondok: a Balmazújváros nem véletlenül előzi meg egyelőre öt ponttal a kiesőhelyen tanyázó Haladást és Mezőkövesdet.
„Tudjuk, hogy az NB II-ben is van hét-nyolc klub, amely nagyobb költségvetéssel dolgozhat, mint mi, de ezek a srácok nagyon akarják a sikert. A legtöbben hosszú éveken át játszottak a másodosztályban, a magyar futballt kedvelők sem igen tudták, kik is ők, és a fiúk mindent megtesznek, hogy ezen változtassanak” – mondta a korábbi válogatott labdarúgó.
Horváth Ferencnek nem könnyű elköszönnie a családjától, amikor dolgozni megy, de az edzések élményt jelentenek neki is. Már 44 évesen nagyapának mondhatja magát, bár ezt még fel kell dolgoznia: „Nagyon örülök annak, hogy Bettina lányom édesanya lett, boldog vagyok, de tulajdonképpen fel sem fogom az egészet. Tudom, hogy a lányomnak gyereke született, de hogy nagypapa lennék? Ez nekem is furcsa, nem érzem még át ezt a szerepet. Bár az igaz, hogy időnként, főleg a vereségek után úgy nézek ki, mint egy aggastyán, és úgy is érzem magam.”
