Ismeretes és sokat idézett elképzelés az, amit a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke, Csányi Sándor hat évvel ezelőtt lefektetett. A magyar futball 2020-ig szóló stratégiai fejlesztési tervei között a következőket említette: 2014-ig hatezerre, 2020-ig tízezerre kell növelni az egyes első osztályú mérkőzésekre kilátogató drukkerek számát. Mint manapság jól érzékelhető, a vágy megfogalmazásakor a szövetség első embere két fontos tényezőt nem vett kellőképp figyelembe: egyrészt hogy az államtól a magyar élvonalbeli klubokhoz érkező pénzek (taotámogatás, Szerencsejáték Zrt.-pénzek, közvetítési jogdíj) kényelmet és nem motivációt adnak, másrészt hogy nem létezik az NB I-re szabott, egységes marketingstratégia. Mindezt jól visszaadja, hogy a klubok bevételeinek csak csekély része (3–10 százalék) származik jegybevételből, azaz közvetlenül a fogyasztótól.
Vitathatatlan, hogy a labdarúgó-kultúra előrelépése szempontjából fontos a kiszolgálólétesítmények megfelelő színvonala. Ebből adódóan épülnek, újulnak Magyarországon a stadionok, valami mégis hiányzik: a minőségi futball – ezt mondta legalábbis a csaknem 30 ezer, az MLSZ-kérdőívét kitöltő drukker idén májusban. Tény ugyanakkor, hogy stadiont egy év alatt is fel lehet építeni, vonzó (és eredményes) futballt nem – már ha van rá egyáltalán közös akarat. Utóbbi kiegészítés egy közelmúltban készült Dárdai Pál-interjú miatt fontos. A magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya az Indexnek ugyanis arról beszélt, hiába rakott össze több neves kollégájával (Kovács Ferenc, Garami József, Lőw Zsolt, Szabics Imre) egy hosszú távú programot, „időközben újraszántottak és -veteményeztek otthon”.
No de ennyit a háttérről, jöjjenek az adatok! A 2017–2018-as NB I-es szezon őszi átlagnézőszáma (2714) apró javulást mutat az előző idény (2562) hasonló időszakához képest. A nézőszámra ráadásul vélhetően még kedvezőtlen hatást is gyakorolt, hogy több csapat (Vasas, DVTK, Haladás, Videoton) ideiglenes „hazai” pályán játszik vagy játszott – utóbbi a szombathelyi együttesre vonatkozik, amely az év vége előtti utolsó két hazai meccsén már új stadionjában léphetett pályára. Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy az Újpestnek büntetésből öt zárt kapus mérkőzése is volt. Az MLSZ fegyelmi bizottságának döntési mechanizmusa persze elgondolkodtató, hiszen amíg a Szusza Ferenc Stadion gyepére repülő vécéülőke miatt visszaesőként két zárt kapus találkozót kapott a lila-fehér klub, addig a Ferencváros–Debrecen mérkőzésen történt késelés „csak” tízmilliós büntetést és szektorbezárást ért.
S ha már Ferencváros: a számokból jól látszik, a Fradi erősen felfelé húzza az amúgy nem túl impozáns átlagos nézőszámot. A zöld-fehér együttes hazai látogatószáma (9026) több mint duplája a második Debrecenének (4071) vagy a harmadik Újpestének (3337) – igaz, a Groupama Aréna létesítménykihasználtsága így sem éri el a negyven százalékot (38,1). A legtöbb nézőt vonzó mérkőzések tízes listáján a Fradi tarol, nyolcszor bukkan fel a neve.
Érdekesség mindemellett, hogy volt olyan forduló, amikor az NB II-es Nyíregyháza–Kisvárda találkozót (4238) többen választották, mint az NB I-ben aktuálisan legnézettebb Puskás Akadémia–Fradi mérkőzést (3127).
A szurkolókkal kapcsolatos számsor kapcsán azért annyit fontos még megjegyezni, hogy a klubok általában szeretnek túlozni, ezt a sajtó korábban többször bizonyította.
