Dárdai Pál: A kategóriás stadionjaink épülnek, de B kategóriás a termék

A korábbi kapitány szerint Storck sztorija félrecsúszott, az ő programját pedig elkaszálták. Fiának még érnie kell.

A Playstation nem adja vissza a tizenhatos feszültségét. Átverték a helyezkedésnél, felült egy cselnek.

Az élet megtanítja, most a saját bőrén érezhette, hogy nem szabad elmennie rossz irányba. Nem volt még ilyen helyzetben, megetették. Van ilyen, tanult belőle. Ha elültetek egy szőlőoltványt, türelmesnek kell vele lenni, várni éveket, hogy egyszer majd csodás termést hozzon a megerősödött tőke. A futball is ilyen. Most még csak arra figyelek, ki ne fagyjon a vessző, ápolom, gondozom, és egyszer majd termőre fordul. Az más kérdés, hogy a futball törvénye és sajátossága, ha nagyon jól dolgozom, ha sok szép fürt lesz a szőlőn, akkor a Bayern vagy a Dortmund fog sorban állni, és ők szüretelnek majd, nem én, mert ők tehetősebbek, mi pedig itt, Berlinben nem vagyunk azok.”

Továbbra is melegítőben áll a kispadnál. „Jobb így coachingolni. A BL-ben, ha van dresszkód, akkor megígérem, hogy öltönyt veszek fel. Az első két meccsemen egyébként az volt rajtam, ahogy a válogatottnál is, de egyszerűen

jobban ki tudom így fejezni, hogy a melós csapat tagja vagyok.

Ennek a csapatnak szüksége van arra, hogy olykor segítséget, tanácsot adjak nekik. Olykor még egy labdakihozatalt is el kell magyarázni, kézjelekkel.”

Egy érdekes sztorit is megosztott: „Amikor azt láttam, hogy az egyik fiatal játékosunk berakja a nem kitisztított cipőjét a szekrényébe, ahol az öltönye is van, lefotóztam. Elküldtem neki cseten. Azt hitte, a fiam küldi, mert csak a nevem látta, fiatalosan reagált, zárjam be a szekrényt, nehogy meglássa más. Aztán rájött, hogy én vagyok. Másnap reggel korábban ment edzésre, csillogott és villogott a szekrénye, és ez így van rendjén.”

A teljes interjút ide kattintva olvashatja el.