Dárdai Pál: A kategóriás stadionjaink épülnek, de B kategóriás a termék

A korábbi kapitány szerint Storck sztorija félrecsúszott, az ő programját pedig elkaszálták. Fiának még érnie kell.

„Hiába jó a tető, ha gyenge az alap. Az a legfontosabb, hogy jól szeressék a focit. A Zsolnaynál, ha nem sikerül egy porcelán festése, megy a pincébe. Hollóházán félrecsúszik valami, a legkisebb apróság is, megy a pincébe. Eladhatatlan, vagy nagyon olcsó. A B kategóriás termék nem vonzó, miközben A kategóriás stadionjaink épülnek. A legjobb áru nem akar kijönni” – mondta Dárdai Pál az Indexnek adott hosszú interjújában.

A magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya, a berlini Hertha BSC vezetőedzője elmondta, azt a 2014-ben elkészített programot, amelyről állította, ha végrehajtják, tíz év múlva lesz futball, időközben újraszántottak és veteményeztek otthon.

„Bernd Storck nem a mi meglátásaink, hanem a német minta alapján indult el 2015. márciusban, és hol van már azóta Storck is. A német minta teljes mértékben nem adoptálható, mert vannak területi, társadalmi sajátosságok. Amikor Berndt ajánlottam, elsősorban az járt a fejemben, hogy azt a munkamorált, amit ő magába szívott kint, remélhetőleg meghonosítja otthon. Hogy egy edző nemcsak akkor edző, amikor egyórás edzést kell tartani, hanem reggel nyolctól este nyolcig.

Bernd az elején jól dolgozott, aztán félrecsúszott a sztori.

Vannak felelős vezetők, akik jobban és sokkal közelebből látták nálam, mi történt. Nem tehetett mást, mint lemondott, amikor már ellene fordultak az Üllői úton egy győztes meccs után. Az Auf wiedersehen egyértelmű és félreérthetetlen jelzés volt.”

Németországból többen is figyelték, és egy olasz csapat is szerette volna edzőnek Dárdai Pált. „Majdnem hanyatt estem, amikor láttam, milyen csapatok kerestek.”

Állítja: fia, akit a csütörtöki EL-meccsen is bevetett, még nem érett a Bundesligára. „Ha az lenne, betenném. Az ő érdeke, hogy még izmosodjon, gyorsuljon. Keményen dolgozik, tudja, hogy soha nem lesz előnye abból, hogy a fiam. Velem is így történt. Minden centiért megküzdöttem, hogy előre jussak, Palkónak is ez a sorsa.”

Dárdai elemezte az Európa-ligából való kiesésük okait is, meg például azt is, miként kaptak ki a múlt hétvégén 2–1-re a Frankfurttól. Meglátása messzire vezetett: „Az Eintracht egy szerencsés helyzetből egy ritkán látható jól eltalált lövéssel megszerezte a győztes gólt. De ha nem teszem be a kezdőbe azt a fiatalt, aki a szögletnél hibázott, a mágnestábláról nem fogja megtanulni, merre kell mozognia.

A Playstation nem adja vissza a tizenhatos feszültségét. Átverték a helyezkedésnél, felült egy cselnek.

Az élet megtanítja, most a saját bőrén érezhette, hogy nem szabad elmennie rossz irányba. Nem volt még ilyen helyzetben, megetették. Van ilyen, tanult belőle. Ha elültetek egy szőlőoltványt, türelmesnek kell vele lenni, várni éveket, hogy egyszer majd csodás termést hozzon a megerősödött tőke. A futball is ilyen. Most még csak arra figyelek, ki ne fagyjon a vessző, ápolom, gondozom, és egyszer majd termőre fordul. Az más kérdés, hogy a futball törvénye és sajátossága, ha nagyon jól dolgozom, ha sok szép fürt lesz a szőlőn, akkor a Bayern vagy a Dortmund fog sorban állni, és ők szüretelnek majd, nem én, mert ők tehetősebbek, mi pedig itt, Berlinben nem vagyunk azok.”

Továbbra is melegítőben áll a kispadnál. „Jobb így coachingolni. A BL-ben, ha van dresszkód, akkor megígérem, hogy öltönyt veszek fel. Az első két meccsemen egyébként az volt rajtam, ahogy a válogatottnál is, de egyszerűen

jobban ki tudom így fejezni, hogy a melós csapat tagja vagyok.

Ennek a csapatnak szüksége van arra, hogy olykor segítséget, tanácsot adjak nekik. Olykor még egy labdakihozatalt is el kell magyarázni, kézjelekkel.”

Egy érdekes sztorit is megosztott: „Amikor azt láttam, hogy az egyik fiatal játékosunk berakja a nem kitisztított cipőjét a szekrényébe, ahol az öltönye is van, lefotóztam. Elküldtem neki cseten. Azt hitte, a fiam küldi, mert csak a nevem látta, fiatalosan reagált, zárjam be a szekrényt, nehogy meglássa más. Aztán rájött, hogy én vagyok. Másnap reggel korábban ment edzésre, csillogott és villogott a szekrénye, és ez így van rendjén.”

A teljes interjút ide kattintva olvashatja el.