Georges Leekens olyan csapatról álmodik, amely megtölti az új stadiont

A magyar válogatott belga szövetségi kapitánya nyílt személyiségnek tartja magát, aki nem ijed meg a problémáktól. Interjú.

– Ki az, akit a labdarúgás terén mentorának tart, és mit tanult tőle?
– A mentorom egy kicsit saját magam vagyok. Volt természetesen sok jó edzőm, akinek mindig a pozitív oldalát néztem. A Feyenoordnál Ernst Happel (az osztrák futball kiemelkedő játékosa és edzője; a Feyenoordot és a Hamburgot is BEK-győzelemre vezette – a szerk.) például olyan ember volt, aki nem beszélt túl sokat, de a munkájával magasabb szintre emelte a csapatot. Rajta kívül dolgoztam holland, francia, belga és német szakemberekkel is, mindenkitől megpróbáltam ellesni valamit. Valakitől azt tanultam, hogy fontos a körülötted lévő szakmai stáb, de volt olyan is, akitől a krízismenedzsmentet sajátítottam el. Ugyanakkor azt megtanultam: soha nem szabad másik edzőt másolni. Fel kell vállalni a saját elképzelésedet, amelyben hiszel. Van Gaal például remek munkát végzett a holland válogatottnál a 2014-es brazíliai világbajnokságon. Intelligens módon látta, hogy a csapatában nincs meg a kellő minőség, így egy 3-5-2-es játékrendszert választott. Több kritika érte őt amiatt, hogy szembemegy a tradíciókkal. Mégis a csoport élén végzett a csapata, majd végül bronzérmet nyert. Az is fontos, hogy néha hátra kell lépni egyet ahhoz, hogy utána kettőt előreléphess. Itt van Zidane példája, aki hiába volt a focitörténelem egyik legjobb játékosa, a Real Madridnál előbb a B csapatot irányította, majd Ancelotti mellett dolgozott másodedzőként: kihasználta az idejét arra, hogy edzőként fejlődhessen, és a játékosainak is ezt kellett tenniük. 

– Már több hete jár mérkőzésekre, ismerkedik a honi közeggel. Mi az, amit pozitívnak ítél, és mi az, amit nem?
– Az örömteli, hogy mindenki szenvedélyes, lelkes. De azt látom, hogy néha jobban kéne kontrollálni a pályán történteket, gyorsabban gondolkodni. Sokszor a játékosok túl gyorsan akarnak cselekedni, akár két dolgot akarnak egyazon pillanatban végrehajtani. Ez nem lehetséges. Egyeztettem az NB I-ben tevékenykedő edzőkkel, akikkel a cél természetesen minél magasabb szintre jutni. Abban állapodtunk meg, kapcsolatban maradunk, kapok majd információt a játékosokról (az éppen háttérben lévőkről is), ahogy a kluboknál folyó munkáról is beszámolnak. Meglátogatok további klubokat, akadémiákat, hogy minél többet tudjak. 

– Az elmúlt években több külföldi szövetségi kapitánya volt már a nemzeti tizenegynek, s szinte mindenki összefogásról, egy irányba húzásról beszélt. Ahogy ön is. Vitathatatlan, ez tényleg fontos. De melyek azok a konkrétumok, amelyek sikerre vihetik ön szerint a magyar válogatottat?
– Hit, szenvedély, motiváció. Persze lehet olykor rossz napunk, de akkor is az adott napon lehetséges legjobb formánkat kell hozni, és törekedni kell arra, hogy megnehezítsük az ellenfél dolgát. Összességében a sikert neked, saját magadnak kell megteremtened, az nem pottyan csak úgy az öledbe. Minden, a válogatottnál lévő játékos motiváltságára szükség van, hiszen így lehet lépésről lépésre haladni a végcél felé, ami az, hogy összeálljon egy csapat.

– Többször előfordult, hogy élő szerződését felbontotta. Mi a garancia arra, hogy ezúttal nem távozik idő előtt?
– A garancia az, hogy tisztelem az embereket, és úgy vélem, ők is tisztelnek engem. Garancia a kemény munkám és az, hogy Magyarországra költöztem. Minden szakmai tapasztalatommal segítem a magyar labdarúgást. Amennyiben hallgatnak rám és követnek a körülöttem lévő emberek, át tudom adni a bennem lévő szenvedélyt. És azt látom, hogy Magyarországon nemcsak a futball, de a sport egésze rengeteg támogatást kap az ország vezetésétől. Hinni kell a sikerben, és kevésbé negatívan hozzáállni a dolgokhoz. Persze ha rosszul játszol, el kell fogadnod a kritikákat, ahogy én is elfogadom. Ám nap mint nap egymást segítve keményen kell dolgozni, hogy elérjük a kitűzött célt. Együtt kell győzni. Épp ezért szeretem azokat a játékosokat, akik a csapatért játszanak. Azokat, akik nem egyedül, hanem a csapattal együtt akarnak győzni. Persze egyes labdarúgókban rejlő képességek jelenthetnek pozitív különbséget egy ellenféllel szemben, de alapvetően a csapat a legfontosabb. Ugyan jelenleg vesztettünk pár tapasztalt játékost, de ez egyben azt is jelenti, hogy másoknak kell vállalni a felelősséget. Olyan együttest szeretnék, amely keményen dolgozik, olyat, amelyet tisztelnek az embernek, s amelyért kimegy majd 70 ezer ember az új Puskás-stadionba. És az az álmom, hogy a csapat érje ezt el! Nem én, hanem a csapat, mert én sosem nyertem semmit, amióta edző vagyok, mindig a csapataim nyertek bármit is! Hiszek benne, hogy az álmok valóra válhatnak, ha keményen dolgozunk értük, és hiszünk bennük.