Ha a hétköznapi halandó meghallja az Urbán Flórián nevet, talán a jó tíz éve forgatott Lúzer FC jut eszébe először. A klub, melybe a Viasat 3 csatorna öszegyűjtött egy válogatott falábúakból álló brigádot, és neki, illetve Véber Györgynek kellett valamiféle csodával futballcsapatra hasonlító elegyet gyúrni belőlük. A laikusoknak ismerős lehet még az arca a Hír TV egyik felvételéről, melyben pár éve a magyar labdarúgókkal való megfelelő kommunikációról nyilatkozott. „Légy szíves menjél oda, légy szíves tolódjál. A magyar focistával nem így kell beszélni. Takarodjál oda, mert levágom a fejed. Szerintem így.”
Nos, a magyar labdarúgás egyik legkíméletlenebb kritikusa a fenti megjelenések mellett negyvenszer lépett pályára a futballválogatottban, több mint százötven meccse van a belga élvonalban, kupagyőztes is volt Belgiumban, ott volt a bajnok Zalaegerszeg Manchester-verő csapatában. Eközben hektoszámra itta a sört és a whiskey-t, otthonosan mozgott kuplerájban, de ha kellett, a gyárban is rakodómunkásként. Hogy nagy kanállal habzsolta az életet, talán nem is igazán találó arra, amit eddigi 49 éve alatt összehozott. Tudja, hogy sokszor hibát hibára halmozott, de ha kellett, a munkája során, a pályán mindig kiköpte a tüdejét, és ezt ma sem csinálna semmit másképp. Önéletrajzi könyvének, az Urbán legend című kötetnek a bemutatóján ugyanolyan csípősen, szabadszájúan beszélt, mint azt mindenki megszokta tőle. Nem változik, és bár életét nem azért vetette papírra, hogy tanulságul szolgáljon, ha egy fiatal futballista a kezébe veszi azt, tökéletes útmutatóul szolgálhat, hogyan kell küzdeni a gyepen, és mi az, amibe soha, de soha nem érdemes belekóstolni a pályán kívül.
Ahhoz, hogy megértsük, Urbán miért itta néha ájulásig magát, miért volt olykor rendezetlen a családi élete, miért terhelték durva mélypontok, miközben spanyol és francia első osztályú csapatok is érdeklődtek iránta, érdemes a gyermekéveiig visszamenni. A játékos egy olyan pöttöm újpesti lakásban cseperedett fel, ahol egy szobában lakott nagymamájával, szüleivel. Az udvaron volt a wc, és lavorban mosakodtak, mert nem volt fürdőszoba. Szakadó eső esetén homokzsákkal védekeztek, hogy ne ússzon a lakás. Szülei rövid időn belül külön költöztek, de érdekes módon mindkettejükkel megmaradt a szoros viszony.
A labda már a legelejétől pattogott a lakásban, udvaron, utcán. Az újpesti serdülőcsapatba, majd az ifibe is bekerült, hétvégén pedig a lelátón tombolt a Megyeri úton, minden Újpesthez kötötte, felnőttként is éveken át itt lakott. Az akkori hazai utánpótlásképzést jól szemlélteti, hogy a testnevelő tanárokból edzővé avanzsált trénerek vezetésével a serdülő I edzőtáborban almát szedtek Baján, éjszaka meg berúgtak. Urbán a könyvben később sűrűn emlegeti, hogy milyen focisták kerültek volna ki kis hazánkból, ha mondjuk komoly felkészüléseik is lettek volna. A fiatalok meccsein gyakoriak voltak a szülői bunyók, miközben a kicsik a salakos, földes, homokos pályákon dagasztottak.
Mivel nem vették fel autószerelő tanoncnak, Urbán hentespultosnak tanult, az újpesti piacon nyomta az ipart, végül a vizsga után hús-hentesáru eladó lett belőle. Gyárban is dolgozott, pakolta a 25 kilós rekeszeket, de mivel közben a serdülőválogatottból, majd Bene Ferenc az újpesti ifiből is eltanácsolta, igazából nem tűnt úgy, hogy a futballpályán eljuthat magas szintre. Edzés után a Ragyás kocsmában oltotta a szomját a haverokkal, az ital már sihederként központi szerepet töltött be az életében.
Ami akkor a Ragyás, a katonaság alatt a Mátra borozó volt, Dercze Tamás később újpesti polgármester ivója. A laktanyában arcszesszel keverték az almalevet.
Az ivócimborák mindig megvoltak, köztük számos NB I-es csillaggal, hol Bácsi Sándor, akit később lecsuktak, hol Véber György, akivel Urbán elmondása szerint olyan balhékba keveredtek, hogy az csak egy 18-as karikás könyvben meri majd leírni egyszer.
Az NB II-es Volán (a későbbi REAC) végül csak leigazolta, velük jutott fel az első osztályba. Megszületett a lánya is – első feleségét hol máshol, mint a kocsmában ismerte meg –, de Diána agyvérzést kapott a kórházban, sosem lett teljesen egészséges. Emiatt Urbán az italba folytotta a bánatát, volt, hogy egy Siófok elleni meccs után szombat estétől vasárnap estig piált. Miután részegen lekapcsolták a rendőrök, és elvették a jogsiját, kocsival indult haza, de végül a kocsmában kötött ki. Jah, előzőleg a feleségéhez indult, miután visszakéredzkedett hozzá.
A futballista a pályán a „mindig a legjobbnak lenni” elvet vallotta, hajtott, ahogy csak bírt, Belgiumban ezért is imádták annyira a szurkolók. Állítja edzésre vagy később edzést tartani soha nem érkezett ittasan. Ahogy a pályán kívül, a gyepen sem tudta senki visszafogni: hol egy debreceni játékost fejelt le, hol egy pécsi ellenfelet kergetett meg szódásüveggel. S ha kellett, páros lábbal szállt bele abba, aki őt vagy játékostársát becsmérelte. 1991-ben a válogatottba az a Glázer Róbert hívta be először, aki Győrbe is elcsábította futballozni. Ekkoriban
egy Mérida nevű spanyol másodosztályú csapatnál volt próbajátékon, itt látott életében először 4-4-2-es játékrendszert. Mivel a fizikai mutatóit tekintve a legutolsók közt kullogott, hazazavarták. Urbán tehát úgy sem fért be egy spanyol másodosztályú csapatba, hogy akkor már magyar válogatott volt.
A válogatottról megosztott történeteit olvasva az ember nem tudja, hogy sírjon vagy ordítva hahotázzon. Egy dél-amerikai túrán a program csúszása miatt Glázer a légikisasszonyok tiltakozása mellett a repülőn vezényelt edzést. A Salvador elleni összecsapás után a csapat emelkedett hangulatban közösen látogatott meg egy kuplerájt, a kéjhölgyek társaságát a magyar válogatott egyenfelszerelésében élvezték a játékosok. Ezután hazafelé egy mexikói reptér padlóján kellett aludniuk, mert nem volt lehetőség szállodát keresni.
Belgiumban tapasztalta meg életében először, mi az, hogy profi futball. A Waregem szerződtette 1992-ben. A csapatnak öt füves edzőpályája volt, ebédre pedig nem húsleves volt mákostésztával, mint itthon, hanem pármai sonka dinnyével, és hal vagy steak.
A 8 kilométeres erdei futásokba majd belehalt, de végigcsinálta. Hónapokig egy kortyot se mert inni, de a klub elnöke azt mondta neki: bármennyit fogyaszthat. Ha azonban edzésen vagy meccsen nem megfelelő állapotban jelenik meg, először figyelmeztetik, másodjára kirúgják. Urbánnak leesett az álla, Magyarországon ugyanis este tízkor csengettek fel a lakására a klubjától, hogy nem a kocsmában van-e, folyamatosan figyelték. Negyedik helyen végzett csapatával, kupadöntőt játszott, és a nemzetközi porondra is kiléptek, ő pedig remekelt. Jó szívvel emlékszik vissza Puskás Ferenc szavaira, az akkori szövetségi kapitány az írek elleni válogatott meccs után azt mondta neki: „Én mondom neked, fasza gyerek vagy, és jó játékos.”
Ő azonban nem tudott lehiggadni, a meccsek után sokszor felöntött a garatra. Az egyik ilyen hajnalon a Waregem edzőjének 18 éves lánya mellett ébredt az ágyban. Repült a csapatból, de az 1988-as KEK-győztes Mechelen azonnal leigazolta. A klasszis belga kapus, Michel Preud'homme fémjelezte csapatnál már nem védőt vagy szűrőt, hanem támadóközéppályást játszott, szórta a gólokat, (24 meccsen/11 gól), éltették a drukkerek, a Celta Vigo és a Lille is érdeklődött iránta. Otthon a válogatottnál viszont a következőkkel szembesült.
„Verebes Józseffel az edzéseken szinte semmit sem csináltunk, de mi voltunk a legjobb csapat a világon. Az öltözőben egy 100-as Multit pöfékelt.”
Urbán a Mágus sokszor hallott motivációs módszeréről írt, bárkivel elhitette, hogy posztján a legjobb a világon. A svájciak elleni barátságos összecsapás előtt azonban négyvédős felállást talált ki, amit nemhogy soha nem játszottak, de még csak nem is gyakoroltak. 1-2 lett a vége.
Annak ellenére, hogy ezen a szinten sztárcsapatok érdeklődtek iránta, saját elmondása alapján is őrült döntést hozott: 1994-ben hazajött az Újpestbe, mert játszani akart az ősi ellenfél Ferencváros ellen. Játszott, kikaptak, ő meg megsérült. A pár hónapja még több tízmillió belga frankra tartott Urbán rövid időn belül az Újpest keretébe se fért be, így volt olyan meccs, ahol a szurkolótábort vezényelve, a kerítésről ordította az akkor az Újpestet vezető Garami Józsefnek: „Józsi bácsi, itt vagyok!” Itthon is folytatta a kemény italozást: a Svájc elleni Eb-selejtezőre Mészöly Kálmán úgy hívta be egy sérülés miatt, hogy az angyalföldi Zöld Angyalban csörögtek Urbánért a segítői.
Urbán gólja 2.50-től Írország ellen:
A Mészöly-utód Csank Jánosról azt írta, nagyjából az első edzője volt itthon, aki őszinte volt vele. Megmondta neki, hogy a híréből ítélve klubedzőként sose szerződtetné, de a válogatottban szükség van rá. Viszont nincs sok dobása, úgy viselkedjen. A nemzeti csapat körül uralkodó állapotok nem sokat változtak: az angolok elleni 0-3 után elvileg nem cserélhetett volna mezt Stuart Pierce-szel, mert nem volt pótgarnitúra. Megtette, a technikai vezető őrjöngött. A magyar–jugoszláv vb-pótselejtezős tragédiáról (1-7, 0-5) érthetően nem volt túl bőbeszédű.
Előbb az Ekeren, majd a belga Fradi, az Anderlecht igazolta le. A brüsszelieknél addig elképzelhetetlen körülmények várták: egy nap alatt rendezték be a házát, és mikor szólt, hogy nincs Duna TV, estére beállították. Mivel alig játszott, az Aalst csapatához került, ahol utóbb a szerződésébe foglalták, hogy este 9 után nem lehet kocsmában. A házassága csúnya véget ért, az asszony megcsalta, kipakolta a házát, a kocsiját is elvitte, végül alvilági alakok segítettek megállapodni közöttük, annyira eldurvult a helyzet. Vele és lányával teljesen megszakította a kapcsolatot. Aalstban viszont meccset eldöntő gólokat rúgott, egyik találata az év gólja szavazáson a második lett.
„Meghoztam életem legeslegrosszabb döntését” – így beszélt hazajöveteléről, 1999 februárjában ugyanis visszatért Magyarországra, hova máshova, mint Újpestre. Belga pályáját 153 meccsel, 31 góllal, 36 sárgával és 5 pirossal zárta. Erről így beszélt nekünk. – Az egyedüllét miatt jöttem haza. Annyira elhagytam magam, hogy anyukám repülőgéppel járt ki takarítani, főzni hozzám. Rólam tudni kell, hogy ha nincs mögöttem egy nő, aki kézben tart, az óriási veszélyeket rejt magában. Meghülyülök azonnal. Az első feleségemet nagyon szerettem, nagy csalódás volt, hogy így lett vége a kapcsolatunknak. Ha még egyszer ki tudtam volna menni, és rendezett lett volna az életem, biztosan kint maradok. Itthon nem találtam a helyem, ittam, tróger, mocsok életet éltem.
Valóban, az élet habzsolásában nem tartott szünetet:
volt, hogy csapattársaival a Megyeri úti öltözőbe rendelték a kurtizánokat, de könyvében ír efedrines orrcsepről is, mellyel a játékosok doppingolták magukat.
Olyan lendülettel ivott, hogy egyszer egy kocsmából kellett mentőt hívnia magának, az orvosa azt mondta, ha így folytatja, infarktussal végzi. Egy évvel a bajnoki cím után Újpesten állítása szerint egy fillér fizetést sem kapott, a csapat az egyik tévés meccs előtt elhatározta, hogy 20 perccel később mennek ki a pályára. Végül nem csinálták meg. Az akkori feljutó Szegedhez menekült, de ott meg „szerb befektetők” hoztak játékosokat. Váczi Zoltán óta tudjuk, hogy ez nagyjából mit jelent: bundát.
Fizetésnapon itt sem csengett a kassza, de arra jutott pénz, hogy a futballistáknak a Stadler Stadion egyik termében táncoljanak a rúdon a hölgyek, akiket később másra is meg lehetett kapni. Szeged után Dunakeszin se kapott pénzt, Urbán egy mondatban így foglalja össze a magyar futballt övező gazdasági fertőt.
„A magyar labdarúgás rendszere, felépítése a mai napig jó táptalaja a szélhámosoknak, csak amíg régen szerencselovagok voltak, most a politikusok és haverjaik vették át a helyüket.”
Urbán bevallja, az alkohol mellett 2000-ig kokainozott is néha, de rögzíti: „a magyar fociélet szereplőinek jelentős része bármikor megbukna egy drogteszten”.
Miután megint visszatért Újpestre, 15 gólt lőtt a bajnokságban, mégis rosszabb feltételekkel akartak szerződést hosszabbítani vele, így elment Zalaegerszegre. Egy ízben cimboráival iszogatott, elesett, és részegen beszólt a kiérkező rendőrnek, kapott is rögvest egy gyomrost gumibottal. A családi élete viszont nagyjából rendeződött, második feleségével és a nemrég született Flórival imádták a Teskándon vásárolt családi házukat.
Urbán továbbjutást érő gólja az NK Zagreb ellen a Bajnokok Ligájában:
34 évesen, életében először felnőtt bajnok lett, majd részt vett a Manchester United emlékezetes legyőzésében a Bajnokok Ligájában. Amikor a visszavágón játékostársai az Old Traffordon fotózkodtak, érezte, hogy ez a meccs nem lesz meg. Nem is lett, egy ötössel küldték haza őket. A ZTE-nél az okozta a vesztét, hogy levédette a klub logóját – amit egészen döbbenetes módon nem tett meg senki addig a klubnál – és árulta a csapat mezeit, csecsebecséit egy egerszegi üzletben. Az elnök a végén már rimánkodott neki, hogy inkább kifizetik a jogokat, csak álljon tovább. Így került negyedszer is Újpestre, ahol Mezey György hamar lapátra tette. Szomorú véget ért futballkarrierje kedvenc klubjában.
A kalandok edzőként sem kerülték el. Első csapatát a REAC-ot úgy vitte fel a másodosztályból az NB I-be, hogy a klubnak súlyos anyagi gondjai voltak. Arra nem volt pénz, hogy sportkrémet vegyen a játékosoknak, maguknak kellett azt megvásárolni, de olyan is előfordult, hogy egy idegenbeli túrán közösen megebédeljen a csapat – ez utóbbi már az első osztályban történt. Innen 2006-ban rúgták ki, mert összekülönbözött Kutasi Róbert klubigazgatójával, aki 2012-ben aztán levetette magát egy zuglói toronyház tetejéről, miután több REAC-játékost őrizetbe vett a rendőrség bunda miatt. A fogadási csalásról Urbán is tudna mesélni, az NB II-es Felcsút vezetőedzőjeként több játékost is kidobatott a csapatából, akik gyanúba keveredtek. Egy ízben találkozott Orbán Viktorral is, aki a Felcsút SE új elnökeként jelezte, nem akarják, hogy most feljusson a csapat. Urbánt elbocsátották, de mivel tudták, hogy nemzeti érzelmű, ígérték, nem engedik el a kezét.
Végül úgy esett, hogy Újpesten nem a Fidesz, hanem a Jobbik színeiben indult a 2014-es időközin, de nem nyert. Előtte egy fideszes prominens egy vecsési McDonald'sban ígért neki NB I-es kispadot, ha visszalép. Erről és a magyar labdarúgást emésztő súlyos problémákról portálunknak nyilatkozott később. A cikk megjelenésének napján Urbánt kirúgták akkori munkahelyéről, Nagykőrösről.
2006 októberben ott volt a tévészékház ostrománál, felesége javaslatára nem a kilenc milliméteres pisztolyával, hanem baseballütővel indult útnak, de baja végül nem esett, csak egy bulvárlap közölte a fotóját címlapon. Az általa üzemeltetett újpesti kocsmában meg nem sokra rá történt, hogy az ünneplő szurkolókra kihívták a rendőrséget, az egyik egyenruhással szóváltásba keveredett, majd rárohantak a készenlétisek, és bilincsben vitték el.
Alsóbb osztályban több csapatnál is edzősködött, majd volt a Vasas pályaedzője, majd rövid ideig vezetőedzője, ahol játékosokat anélkül küldték el, hogy neki szóltak volna. Hiába volt vezetőedző, leigazoltak több olyan futballistát, akiket ő nem akart, majd néhányuk sorozatos, gyanús hibái folytán meccseket veszített el a csapata. Őt kirúgták, a Vasas végül kiesett az élvonalból.
A fogadási csalásokról határozott véleménye van.
– Ha egy játékos, akinek van 2 gyereke, de fél éven át nulla forintot kap, szerinted nem fog elnézni egy labdát, ha odajönnek hozzá, és adnak neki ezért kétezer eurót? Mindenki elnézné, mert enni kell adni a gyerekeknek.
Nem tudom elítélni azokat, akik ilyen helyzetben elfogadják a pénzt. Azokat viszont igen, akik komoly fizetés mellett is bundáznak.
Urbán eddigi élete során folyamatosan konfliktusba került környezetével szókimondása miatt, de tudja, életvitelével azért ő is sokat tett azért, hogy rossz hírnevet szerezzen magának. Az állami milliárdok fociba öntését károsnak látja, ahogy a gyereküket játszatni akaró, ezért edzők zsebeit tömő szülőket és a túlfizetett fiatalokat is kritizálja.
– Régen nem volt a magyar fociban pénz, jöttek a szélhámosok, most van benne, így a politikusok jönnek, meg a haverok. Amikor majd olyan tulajdonosok lesznek, akik csak a saját pénzükkel játszanak, akkor olyan embereket vesznek maguk mellé, akikkel biztosan nyereséges lehet a klub. Onnantól jönnek majd a nézők is, hisz a saját pénztárcájuk bánja, ha nem jó a foci, amit finanszíroznak. És fontos, hogy ne 2 hét múlva akarják kivenni a nyereséget.
Lassan elvesztette a hitét, bedarálta a magyar futballközeg, ezt már nekünk is elmondta egy interjúban, most a könyvben is megerősíti. Itthon egyetlen dologra vágyik már csupán: hogy egyszer egy olyan klubnál kapjon állást, ahol rendezettek a körülmények, nem éheznek a játékosai fizetés nélkül, és nem pártszimpátia alapján dől el, ki az edző. Ő már ennyivel beérné. És esetleg egy rádióriporteri állással, mivel már gyerekkorában is Szepesi Györgyként narrálta saját gombfocimeccsit.
(A videóinterjú szerkesztési munkáit Kovacsik Ágnes végezte.)
