A Real Madrid ott tart, ahol a part szakad

A madridiak közelebb állnak a kiesőzónához, mint az éllovas Barcelonához. A megújulás szinte kötelező.

A Real Madrid jelenleg közelebb áll a kiesőzónához (16 pont), mint a spanyol első osztály élén álló (19 pont) Barcelonához. Ez az adat még akkor is sokat elárul Zinédine Zidane csapatáról, ha több együttes is, például a Villarreal, a Sevilla is hasonló cipőben jár. Persze, a szurkolókat, fanatikusokat ez a tény nem vigasztalja.

A Királyi Gárda legutóbb szombaton kapott ki hazai pályán 1-0-ra – a fentebb már említett – Villarrealtól, úgy, hogy a statisztikák szerint 29 alkalommal lőtt kapura. Ám, mint azt az eredmény is mutatja, ezekből a kísérletekből egy se jutott át teljes terjedelmével a gólvonalon. Egyébként a Realnak a Bernabéuban mutatott teljesítménye a 2017–2018-as idényben igen pocsék: tíz mérkőzésből csak öt a győzelem, emellett két döntetlen és három vereség található.

Az elmúlt két évben nyolc trófeát (ezek között van egy történelmi Bajnokok Ligája-címvédés is) begyűjtő együttes önmagához képest alulteljesít. Persze, a keret tagjai tisztában vannak a jelenlegi helyzettel. Ahogy azt a brazil balhátvéd Marcelo az újabb pofon után elmondta, ez az egyik legrosszabb szituáció amelyet a Madridban eddig eltöltött 11 éve alatt átél. „Próbáltunk jó futballt játszatni, járatni a labdát, gólt szerezni, de nem jött össze. Mindez úgy nézhet ki kívülről, hogy szomorúak, dühösek vagyunk és úgy érezzünk, mintha süllyednénk” – fejtette ki a véleményét a balhátvéd.

Amikor a francia szakember 2016 januárjában átvette a vezetőedzői feladatokat, morálisan mélyponton lévő labdarúgókkal találkozott. Ezt a nehézséget jól kezelte. Így ha csak egy tényezőre akarnánk redukálni a fantasztikus eredményeket, akkor Carlo Ancelotti véleménye a mérvadó. „A siker kulcsa a kapcsolat a játékosokkal, a futballtudás, ahogy a rutin is másodlagos” – nyilatkozta korábban az olasz szakember egykori másodedzőjéről. Ugyanakkor természetesen jóval több részletből állt a „diadalmenet”. Kellett hozzá egy kis szerencse (bármilyen furcsa is ez, Chris Anderson és David Sally a Számháború című, statisztikai alapokon nyugvó könyvükben rámutat, Fortuna igenis nagy szerepet játszik a futballban), a szélső védők, Marcelo és Carvajal átlagon felüli teljesítménye, Antonio Pintus az erőnléti edző remek munkája, illetve a kiegészítő emberek, mint Álvaro Morata (5 gól a 19. fordulóig) vagy James Rodríguez hozzáadott találatai. És azt is érdemes megemlíteni, hogy

Cristiano Ronaldo jóval pihentebb volt: a 2016–2017-es idényben ugyanis 700 perccel kevesebbet játszott, mint az azt megelőzőben.

Hogy a mostani visszaesésnek mi lehet az oka? Főként a támadózónában mutatott impotens, gólképtelen játék. A Whoscored.com számai rámutatnak, a Real Madrid az eddigi 19 forduló során átlagban mérkőzésenként 19,3-szer próbálkozott kapura lövéssel, ebből mindössze 32 gólt szerzett. A Barcelona teljesítménye ugyanezen időszak alatt jóval impozánsabb, hiszen a meccsenkénti 15,7-es átlagához 52 gól társul. További szembetűnő adat, hogy az összes La Liga játékos közül Ronaldo igyekszik a legtöbbször (6,7) a kapuba találni, de eddig csak négy bajnoki gólra futotta neki. (Ez még így is kétszer több, mint csatártársáé, a két gólos Karim Benzemáé.) A négyes szám akár bűvösnek is mondható Madridban: nincs ugyanis a keretben olyan labdarúgó, aki ennél többször talált volna be. Igaz, négyen is vannak, akik négy találatot jegyeznek: Isco, Marco Asensio, Gareth Bale és a már említett Ronaldo.

Egy kis videós magyarázat, miért nem teljesít magához mérten magas szinten a Real: 

Az előző idényben, ha a pályán lévőknek nem ment, jött a „kisegítőszemélyzet”. Az előző kiírásban tizennégyszer fordult elő, hogy a Real Madrid a mérkőzés utolsó öt percében betalált, ebben pedig jeleskedett a főleg csereként beálló, s azóta már a klubtól távozott Morata és James Rodríguez. A mostani szezonban az együttes azonban minden mérkőzést figyelembe véve mindössze egyszer lőtt gólt lőtt a 85. perc után.

A huzamos gyengélkedés okát Zidane már korábban megpendítette, amikor arról beszélt, hogy nem igazolt minőségi cserecsatárt. Hiába azonban a mélyrepülés, a francia félve nyúl a fiatalokhoz: Mateo Kovacic, Asensio, Borja Mayoral vagy épp Dani Ceballos csak tíz-húsz perceket játszik bajnokikon. A minőségi labdarúgók hiánya és az előző szezonban a játékpercben kimutatható egyensúly ellenére a tréner hisz a játékosaiban. Ez pedig egyúttal azt is jelenti, nem lesz igazolás. „Nincs szükségem senkire. Adott a mostani keretünk, velük kezdtük az idényt, és hiszek bennük” – nyilatkozta a januári átigazolási tervekkel kapcsolatban.

Mindemellett egy tényezőt érdemes számításba venni: Zidane edzői pályája elején jár, így bőven van még mit tanulnia. Ahogy egyébként minden szakembernek, hiszen a labdarúgás egy folyamatosan önmagára reflektáló sportág.

Ahogy a Chelsea háromvédős rendszerét több csapat is átemelte saját repertoárjába a Premier League aktuális szezonjában, úgy találja meg egyre több spanyol együttes a réseket a Real Madridon.

Az üres területek például az ellenfél térfelére fellépő Marcelo mögött alakulnak ki főleg a bal oldalon sokat, mostanában eredménytelenül.

S hogyan tovább? Arra maga Zidane adta meg a választ a Villarreal elleni vereség utáni sajtótájékoztatón. „Lehetünk-e még ennél is rosszabbak? Vereséget szenvedni mindig rossz, de továbbra is keményen dolgozunk. Az embereknek joguk van a véleményükhöz, de be fogjuk bizonyítani, tévedés leírni minket” – fejtette ki véleményét.

A következő hónapok megmutatják, a francia tréner képes-e megújítani edzői filozófiáját.