Gulácsi Péternek vissza kellett adnia a csapatkapitányi karszalagot

Az év Bundesliga-kapusa bemutatta lipcsei formájának hátterét a sportnapilapnak.

A tekintélyes Kicker osztályzatai alapján Gulácsi Péter az év kapusa lett a Bundesligában, nem véletlen, hogy hosszú távon számolnak vele Lipcsében. A Nemzeti Sportnak szokásos szerénységével nyilatkozott a válogatott hálóőr. 

„Yvon Mvogo személyében érkezett egy jó kapus Svájcból, merthogy a klubfilozófia szerint minden poszton versenyhelyzetet kell teremteni. Ez a legjobbat hozta ki belőlem – mondta a háttérről. – Azt egy másodpercig sem feledem, hogy a kapusok teljesítményét sokféleképpen lehet megítélni. A visszajelzések arról tanúskodnak, a jobbak közé tartozom, ám ahhoz nem venném a bátorságot, hogy kijelentsem, én vagyok a legjobb. Mindenesetre már azt óriási tettnek tartom, hogy az elitmezőnybe sorolnak, főleg úgy, hogy az előző idényben is jól ment a védés. Úgy tűnik, sikerült rátennem egy lapáttal. Csupán az bánt, hogy az őszi szezon hajrájában ez nem feltétlenül volt köszönő viszonyban a csapat eredményességével, az utolsó négy bajnoki mérkőzésünkön sajnos nyeretlenek maradtunk. Mindent összevetve azonban szép év van mögöttem.” 

2017-tel kapcsolatban hozzátette: „Klubszinten mindenképpen sikeres év volt, hiszen újoncként másodikként végeztünk a Bundesligában, az ősszel pedig bemutatkoztunk a Bajnokok Ligájában. Én közben alapemberré váltam egy német élcsapatban, amelynél a jelek szerint hosszú távon számítanak rám, erről árulkodik az is, hogy új, kétezer-huszonkettőig szóló szerződést írhattam alá. Ez a jelenlegi s kétségkívül jó állapot, ám nem elégedhetek meg vele. Tennem kell azért, hogy a jövőben is hasonló sikerekben legyen részem, és teszek is.”

Az ősszel nagy álma valósult meg azzal, hogy – a Bundesliga ezüstérmes csapatának tagjaként – szerepelhetett a Bajnokok Ligájában: „Első lépésben hat csoporttalálkozóra futotta az erőnkből, de mindegyiken reális esélyünk volt a pontszerzésre. Az utolsó körig bizakodhattunk a továbbjutásban, és bár nem jártunk sikerrel, nem kesereghetünk amiatt, hogy az Európa-ligában folytatjuk.”

Klubjában átmenetileg a csapatkapitányi karszalagot is viselhette, ezt azonban vissza kellett adnia: „Mint a legtöbb együttesnél, nálunk is van egy csapattanács, amelynek én is tagja vagyok. A játékosok választották meg a csapatkapitányt, én – Willi Orban és Dominik Kaiser mögött – a harmadik legtöbb szavazatot kaptam. Vezetőedzőnk, Ralph Hasenhüttl ugyanakkor közölte, bárhogy alakulnak az események, jobban szeretné, ha mindig egy mezőnyjátékos karján feszülne a szalag, már csak a játékvezetőkkel való kommunikáció miatt is. Való igaz, ha én kiszaladok a kapuból, hogy netán reklamáljak valamiért, azért sárga lapot kapok A Wolfsburg ellen – miután Willi és Dominik is a kispadon ült – mégis úgy hozta az élet, hogy én vezethettem ki a csapatot, bízom benne, hogy az addigi teljesítményemmel szolgáltam rá a megtiszteltetésre. Tudom, ez egyelőre nem szólt többre, mint egy mérkőzésre, de időm van bőven ( ) Sajnos vissza kellett adnom (a karszalagot). Ettől függetlenül úgy érzem, ha van rajtam szalag, ha nincs, fontos az öltözőben betöltött szerepem. Mivel sokan fiatalabbak nálam, igyekszem vezérként viselkedni.”

A válogatott 2017-es évéről nagyon jókat nem mondhatott, Georges Leekens érkezésével talán változik a helyzet: „Ha jól tudom, mielőtt elkezdődik a Nemzetek Ligája, négy felkészülési meccsen lépünk pályára, ez jó esélyt kínál arra, hogy a szövetségi kapitány megtalálja azokat a játékosokat, akikkel a válogatott kijuthat a kétezer-húszas Európa-bajnokságra – ez az egyik legnagyobb álmom.”