Képzés vagy eredmény? A magyar foci kulcskérdését feszegettük

Bódog és Szekeres Tamás segített válaszolni. Az MLSZ most a jó irányba mozdult el.

A labdarúgás történetében leginkább azon játékosok nevei (Puskás Ferenc, Diego Maradona, Franz Beckenbauer, Johan Cruyff, Pelé) maradtak fenn, akik művészek voltak az iparosok között, akik érvényre tudták juttatni a bennük rejlő zsenialitást. Ez, azaz az önkifejezés fontossága olvasható Bartus László: Varga Zoli disszidál című könyvében is. A Ferencvárosi TC örökös bajnokának ars poeticája szerint „a futball művészet és nem tudomány”. Az Európát megjárt Varga kiemeli, az intuitív játékot szerette volna átadni játékosainak, azt, amikor a futball önkifejezéssé válik – s ehhez kívánta erősíteni a technikai képzést.

A cél tehát elsősorban gondolkodó játékosokat, egyéniséget nevelni, akik képesek az önkifejezésre. Ugyan másképp fogalmazva, de szintén erre világított rá Dárdai Pál a Magyar Nemzetnek adott interjújában: „Azért kell egy nyolcévessel sokat foglalkozni, hogy az később valahova eljusson” – mondta. Németországban, így Berlinben is e felfogás mentén foglalkoznak a gyerekekkel. Belgiumban pedig a 2000-es évek elején fogalmazták meg: nem a csapat, a gyerek fejlesztése az elsődleges. Vagy ahogy Kris Van Der Haegen, a belga edzőképzésben dolgozó szakember egy budapesti előadásán elmondta: az individuumok képzésének összességéből áll össze a csapat, továbbá el kell fogadni, hogy mindenkinek egyéni fejlődési útja van. „Hosszú távon a belga labdarúgásban a fejlődést fontosabbnak tartják, mint a győzelmet” – emelte ki.

Vajon hogy állnak ehhez a felvetéshez idehaza? Mi a fontosabb, az eredmény vagy a képzés? „Nem lehet a kettőt teljesen szétválasztani” – fejtette ki véleményét Szekeres Tamás a Magyar Nemzetnek. A Vasas Kubala Akadémia ügyvezetője kifejtette, figyelembe kell venni a különböző korosztályokat.

„Tizenhat éves korig nem szabadna, hogy az eredmény legyen az elsődleges, ugyanakkor tizennyolc éves korban már lehetne olyan követelményeket felállítani, ahol fontos a győzelem. Persze, máskor is fontos a győzelem, de ha a képzés rovására megy, akkor azt nem szabad támogatni” – mondta.

A Diósgyőri VTK szakmai igazgatója Bódog Tamás is hasonlóan látja a helyzetet. „Egyértelmű, hogy a képzés” – nyilatkozta lapunknak. Szerinte a legfontosabb, hogy az utánpótlásban a játékosok a koruknak megfelelő képzést kapják, s ha majd az első csapathoz kerülnek, akkor ne a hibákat kelljen pótolni, hanem egy kész játékos álljon rendelkezésre. Azt azért Bódog hozzátette, hogy itthon feltűnően sok az olyan klub, ahol az eredmény az elsődleges.

Tehát mindkét szakember hasonló állásponton van a képzés fontosságát illetően. Az utóbbi években mégsem ontja magából a rendszer a jobbnál jobb játékosokat.

Mint Szekeres elmondta, Magyarországon kívül a legtöbb helyen egységes az álláspont a kérdésben, ám hazánkban nem látja a közös nevezőt. „Vannak olyan akadémiák, amelyek kizárólag az eredményességet tartják szem előtt, s annak fényében vannak megítélve az edzőik” – emelte ki. Ugyanakkor pozitív változásnak tartja, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség támogatási rendszere már afelé billen, hogy egy-egy klub mennyire produktív: azaz hány játékost adott az első csapatnak vagy éppen hány labdarúgója szerepel külföldi bajnokságban.

S hogy mi kellene az egységes állásponthoz? „Felfogásbeli változás, és hogy ne legyen ez a fajta rivalizálás. Sokan presztízs csinálnak az eredményből” – jött egyből a válasz Bódogtól. Szekeres bővebb képet adott. „Az előző évben többször egyeztettünk a tizenkét regionális akadémia vezetőivel. Alapvetően két irányvonal létezik: voltak akadémiák, amelyek azt mondták, a legjobbaknak a legjobbak ellen kell játszaniuk a kiemelt bajnokságban, míg a többség – köztük a Vasas Kubala Akadémia – szerint a fejlődésnek nem csak ez a záloga” – jelezte. A Vasas Kubala Akadémia ügyvezetője azt gondolja, a kiemelt rendszer szinte lenullázza annak lehetőségét, hogy a lemaradó játékosok fejleszthetők legyenek mérkőzések alkalmával, ahogy az is, hogy a kiemelkedő focisták feljebb játsszanak. Továbbá arról is beszélt, hogy megoldás lenne, ha nem a jelenlegi nyolc akadémia, hanem a tizenkét regionális központ alkotná a kiemelt bajnokságot, így csökkenne azok száma, akik az akadémiákba vándorolnak a központokból. 

„Sok szülő úgy gondolja, csak és kizárólag a kiemelt bajnokságban szereplő együtteseknél van jó helye a játékosnak. Ezt meg tudom cáfolni. Össze tudom hasonlítani a szakmai munkánkat a kiemelt bajnokságban szereplő akadémiákkal, és bátran állíthatom, hogy nekünk nem kell szégyenkezni” – tette hozzá.

Bódog egyébként azt is megjegyezte, ha ő szülő lenne, oda vinné a gyerekét, ahol a gyermeke megkapja a lehetőséget. „Amikor Mainzban futballoztam, a Kaiserslautern kimagaslott utánpótlásképzésben, mindenki oda vitte a fiát. Később a mainzi filozófia miatt mindez átalakult, ugyanis ott nemcsak felnevelik a gyereket, de megadják a lehetőséget a bizonyításra, megpróbálják beépíteni az első csapatba.”

A DVTK szakmai igazgatója ezt az utat próbálja Diósgyőrben is kialakítani, amelyben a klubvezetés és Sütő Szilárd, az utánpótlás szakmai igazgatója is támogatja.