Nem tudni túl sok konkrétumot arról, hogy a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, Georges Leekens hogyan látja a futballt. Adott ugyanis egy stílusos belga úriember, aki hangzatos körmondatokban, szépen felépített kommunikációs sablonokban fogalmaz, miközben filozófiájáról, valódi terveiről minimálisat árult el idáig. A hatvannyolc éves szakembert hallgatva az az ember érzése, hogy egy varázslatos erdő közepén álldogál, s miközben simogatja arcát a hajnali fény, érzi, hogy a hit, a szeretet, a közösség és a munka valóra válthat minden álmot. Vigyázat, az előbbi leírás némi iróniát tartalmaz, mégsem áll fényévnyi távolságra a valóságtól.
miképp foroghat a belga tréner agya. Azt tudjuk, hogy az Algériában csak Bicska Maxinak (a karakter Bertolt Brecht Koldusoperájának főszereplője – a szerk.) becézett tréner a pragmatikus, kemény focit részesíti előnyben. A célfutballnak manapság több jeles képviselője van, például José Mourinho és Diego Simeone. Igaz, a látásmód mindkét világhírű edző esetében másképp jelenik meg a gyakorlatban. Párhuzamot vonva az argentin és a belga szakember szófordulatai között azonban sok hasonlóságot lehet találni.
– Nem szeretem, ha gólt kap a csapat – fogalmazott még hétfőn Telkiben Leekens. – Őrizd meg a csapatod kapuját a góltól, és nem kaphatsz ki – véli Simeone, aki mindig arra törekszik, hogy idegesítő együttes legyen az övé. És bár Leekens erről nem beszélt, arról többször is szót ejtett, hogy olyan játékosokat akar látni a pályán, akik harcolnak egymásért, a csapatért, az országért. Itt egy újabb egyezés: – Lehet, hogy ez különösen hangzik, de azt gondolom, hogy néha egy kudarc többet érhet hosszú távon, mint egy siker – nyilatkozta az Indexnek a kapitány. Diego Simeone ezt kicsit másképp fogalmazta meg, szerinte a vereség a legjobb, ami történhet.
S hogy ebből mi következik? Némi túlzással a védekezés elsődlegessége. Ez köszön vissza abban az esetben is, ha megvizsgáljuk, hogy Algéria, illetve Tunézia kispadján ülve milyen felállási formát választott Leekens. A legnépszerűbb nála a 4-2-3-1 volt, de előfordult a 4-5-1 és az 5-4-1 is. Persze edzői filozófia alapján bármilyen játékrendszer lehet támadó vagy védekező – Leekens esetében mégis jellemzően az utóbbi érvényesült.
Az általa kedvelt hadrend követi a Bernd Storck és Dárdai Pál által alkalmazottat, az pedig egyelőre kérdéses, hogy a támadójáték miként alakul nála. Ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy mentoraként Ernst Happelt említette meg lapunknak, akiről érdemes tudni, sikereit (két csapattal, a Feyenoorddal és a Hamburggal is BEK-et nyert 1970-ben, illetve 1983-ban) támadó filozófiájának és az ellenfél hatékony nyomás alá helyezésének köszönheti. Hogy ebből mennyit lehet majd látni, nem tudjuk, mindenesetre a csütörtöki sajtótájékoztatón a szövetségi kapitány az MTI szerint kiemelte a nyomásgyakorlás jelentőségét és az ellenfél hibára kényszerítését. Hogy az összképet tekintve a nemzetközi automatizmusokban nem annyira jártas magyar játékosok ezt miként valósítják meg, az már másik lapra tartozik.
Kazahsztán az első
Az ellenféllel kapcsolatban Leekens többször hangsúlyozta, hogy mivel frissen kinevezett szövetségi kapitánya van Sztanimir Sztoilov személyében, nem lehet tudni, mire lehet számítani. Az biztos, a válogatott jelentős részben hazájukban játszó játékosokra épít, azon belül is az Asztanában és az FC Kajratban futballozókra. – A kazahok fizikailag erősek, és a széleken próbálnak a védelem mögé kerülni – jellemezte a csütörtöki sajtóeseményen játékukat Gulácsi Péter, akiről kiderült, kezdőként lép majd pályára péntek este.
