Nem tudni túl sok konkrétumot arról, hogy a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, Georges Leekens hogyan látja a futballt. Adott ugyanis egy stílusos belga úriember, aki hangzatos körmondatokban, szépen felépített kommunikációs sablonokban fogalmaz, miközben filozófiájáról, valódi terveiről minimálisat árult el idáig. A hatvannyolc éves szakembert hallgatva az az ember érzése, hogy egy varázslatos erdő közepén álldogál, s miközben simogatja arcát a hajnali fény, érzi, hogy a hit, a szeretet, a közösség és a munka valóra válthat minden álmot. Vigyázat, az előbbi leírás némi iróniát tartalmaz, mégsem áll fényévnyi távolságra a valóságtól.
miképp foroghat a belga tréner agya. Azt tudjuk, hogy az Algériában csak Bicska Maxinak (a karakter Bertolt Brecht Koldusoperájának főszereplője – a szerk.) becézett tréner a pragmatikus, kemény focit részesíti előnyben. A célfutballnak manapság több jeles képviselője van, például José Mourinho és Diego Simeone. Igaz, a látásmód mindkét világhírű edző esetében másképp jelenik meg a gyakorlatban. Párhuzamot vonva az argentin és a belga szakember szófordulatai között azonban sok hasonlóságot lehet találni.
– Nem szeretem, ha gólt kap a csapat – fogalmazott még hétfőn Telkiben Leekens. – Őrizd meg a csapatod kapuját a góltól, és nem kaphatsz ki – véli Simeone, aki mindig arra törekszik, hogy idegesítő együttes legyen az övé. És bár Leekens erről nem beszélt, arról többször is szót ejtett, hogy olyan játékosokat akar látni a pályán, akik harcolnak egymásért, a csapatért, az országért. Itt egy újabb egyezés: – Lehet, hogy ez különösen hangzik, de azt gondolom, hogy néha egy kudarc többet érhet hosszú távon, mint egy siker – nyilatkozta az Indexnek a kapitány. Diego Simeone ezt kicsit másképp fogalmazta meg, szerinte a vereség a legjobb, ami történhet.
S hogy ebből mi következik? Némi túlzással a védekezés elsődlegessége. Ez köszön vissza abban az esetben is, ha megvizsgáljuk, hogy Algéria, illetve Tunézia kispadján ülve milyen felállási formát választott Leekens. A legnépszerűbb nála a 4-2-3-1 volt, de előfordult a 4-5-1 és az 5-4-1 is. Persze edzői filozófia alapján bármilyen játékrendszer lehet támadó vagy védekező – Leekens esetében mégis jellemzően az utóbbi érvényesült.
