Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) kormányrendelet a közelmúltban, valamint szeptember 15-től – utóbbi esetben elsősorban a hatálya alá tartozó termékek körét érintően – jelentős megújuláson esett át.
Kötelező jótállás nem minden termékre vonatkozik, csak arra, mely a kormányrendelet hatálya alá tartozik. A most hatályba lépő rendelkezések a vonatkozó termékek körét a mai kor elvárásainak megfelelően tartalmazzák, s jelentős változásként értékelhető, hogy a kötelezettség nemcsak a listában nevesített konkrét eszközökre vonatkozik, hanem – a mellékletben szereplő, csak példa jellegű felsoroláson túl – a hasonló rendeltetésű termékekre is, figyelemmel arra, hogy ebben a technikailag gyorsan fejlődő világban nehéz lenne lépést tartani a jogi szabályozásnak a megjelenő új fejlesztésekkel.
Továbbra is hangsúlyos, hogy a kötelező jótállás csak fogyasztó és vállalkozás közötti jogviszonyban értelmezendő, mely nem jelenti azt, hogy vállalkozás vásárlása esetén a kereskedő nem biztosíthatna jótállást, ez esetben azonban az vállalt, szerződéses jótállásnak minősül, melynek feltételeit a kereskedő – a szavatossági jogok tiszteletben tartása mellett – maga állapíthatja meg. (A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:163.§ (1) bekezdése alapján a vállalkozások közötti jogviszonyban egy év kellékszavatossági jog biztosítandó.)
A kereskedő/gyártó a szakszerviz általi üzembe helyezést előírhatja, kivéve ha az aránytalan terhet ró a fogyasztóra (például egy 40 000 forintos kerékpárt 40 000 forintért helyeznének üzembe). Ez utóbbi kitételt, miszerint hogy aránytalan-e az üzembe helyezési költség, egyedi ügyekben a bíróság jogosult felülvizsgálni.
A napokban a hatósághoz érkezett kérdés alapján szükséges arra is kitérni, hogy a jótállási jegy átadása fizikálisan szükséges a kormányrendelet alapján, annak online rendelkezésre bocsátása nem elégít ki minden vonatkozó előírást.
A szabályozás mellékletét tanulmányozva elmondható, hogy általánosságban 10 000 forint feletti vételárú, olyan tartós használatra rendelt termékekre vonatkozik, mint például a háztartási készülékek, motoros kerti gépek és kéziszerszámok, hírközlési eszközök, híradástechnikai, információ- és irodatechnikai készülékek.