Laposföld-hívők

Az Európai Egyesült Államok eszméje halott eszme. Halva született. Senki sem tudja, mit jelent, senki sem tudja, hogyan is kellene megvalósítani, de azt mindenki tudja, hogy lehetetlen létrehozni.

Fotó: MTI

Európai Egyesült Államok. Hangzatos, jól csengő név. S nemcsak jól hangzik, de nagyon okos és szinte cáfolhatatlan érveket lehet felhozni amellett, miért óhatatlan, elengedhetetlen, már-már történelmi szükségszerűség a megvalósulása.

Éppen úgy, ahogyan a laposföld-hívők is rengeteg okos és szerintük cáfolhatatlan érvet tudnak felhozni elméletük helyessége mellett.

Például az évszázadok óta szemléletes érvük, hogy azért lapos a Föld, mert ha gömbölyű lenne, bizony mindannyian lepotyognánk róla, alá-fölé-mellé hullanánk a nagy semmibe, a kozmoszba, mert hát ki tudna talpon maradni egy gömb hátán, ahol mindenki fejjel lefelé van… S ha már így lenne, akkor bizony zuhanna itt Gyurcsány és Gyurcsányné, a DK, Altus, Fortus, Aramis (vagy hogy is hívják azt a sok céget körülöttük), s nem lenne olyan óriási kádkő vagy apró villa, amely ne hullana bele a világűr titokzatos homályába.

Azt nem tudom, a lapos Föld hívei komolyan gondolják-e elméletüket vagy csak találtak valami bohóckodnivalót, amivel kibírják ezt a rettenetesen modern világot, de az biztos, hogy ők az emberiségen belül egy egészen pici kis szekta, éppen úgy, ahogyan a magyar társadalmon belül Gyurcsányné pártja.

Igaz, a gömbölyűség ellenségei legalább ártalmatlanok: még soha nem hallottam, hogy háborút vizionálnának a geoidisták és a laposisták között vagy hogy rendőrattakot vezényeltek volna, s ártatlan tüntetők szemét lőtték volna ki.

Gyurcsány, Gyurcsányné és az ő elméletük az Európai Egyesült Államokról már más tészta. Azt róluk sem tudom eldönteni, bármit komolyan gondoltak, gondolnak-e politikai pályafutásuk alatt, de hogy nem ártalmatlanok, azt már sokszor bebizonyították. Úgyhogy bármi, amihez ők hozzányúltak, amiről a színpadokról rikoltoznak, minimum gyanús.

Érdemes kesztyűt húzni, mielőtt magunk is megvizsgálnánk ezeket.

Az Európai Egyesült Államok ideája valamikor egészen modern elképzelés lehetett, már Churchill is beszélt róla, aztán az unión belül is sokszor felbukkant az elmúlt években, különösen akkor, amikor valami válság próbálta szétfeszíteni az EU kereteit, például a görög pénzügyi csőd vagy éppen nemrég a brexit.

Néhányan ebben látták minden lehetséges válság gyógyszerét, s az Európai Unió egyes vezetői ezen eszmével szerették volna megoldani mindazokat a problémákat, amelyek nem is léteztek volna, amennyiben ők normálisan teszik a dolgukat.

Az Európai Egyesült Államok eszméje halott eszme. Halva született. Senki sem tudja, mit jelent, senki sem tudja, hogyan is kellene megvalósítani, de azt mindenki tudja, hogy lehetetlen létrehozni.

S ami lehetetlen, az már a születése pillanatában elavult, korszerűtlen. Ma különösen az, ha megnézzük az európai trendeket: nem éppen erre vágynak az emberek.

Sokkal inkább valamiféle nemzeti újjászületés előszelének lehetünk tanúi. Nem nacionalisták, soviniszták, fasiszták stb. ébredeznek Európában, hanem hazafiak. Talán éppen a Gyurcsány-, Barroso-, Macron-, Juncker-féléknek köszönhetően, akik megmutatták, hogy az az út, ahová ők vezetnének bennünket, zsákutca.

Eddig ugyanis az uniót ért egyetlen kihívásra sem tudtak választ adni, sem a gazdasági-pénzügyi válságokra, sem a brexitre, sem az illegális bevándorlásra.

Ez persze nem azt jelenti, hogy el szeretnénk veszejteni Európát. Egyáltalán nem. Csak szeretnénk megtartani Magyarországot is, a hazánkat, az életünket, a kultúránkat. A Gyurcsányék hamis álma meg annyi szavazatot úgyis hoz nekik, hogy a pártelnök és felesége – ki Budapesten, ki Brüsszelben – élvezhesse a mentelmi jog előnyeit, bármi is fenyegesse őket.

A laposföld-hívőktől pedig elnézést kérek, hogy Gyurcsánnyal és Gyurcsánynéval egy lapon említettem őket. Ezt a sorsot senki nem érdemli.