Ne legyünk igazságtalanok, az ügynökakták nyilvánossá tételével 36 éves adósságot rendezett a Tisza-kormány. Vagy mégsem. Eltelt több mint három évtized, közismert, hogy a rendszerváltás környékén ezerszám történtek iratmegsemmisítések, magánkezekbe, páncélszekrényekbe csempésztek aktákat, így a történeti levéltárban őrzött anyag rendkívül töredékes, hiányos. A feltárásnak nevezett kísérlet eleve sikertelenségre ítélt, ráadásul a sietség ­ miatt nagy botrány kerekedett, miután az egykori megfigyeltek közül legalább 164 akta az ügynökök közé keveredett.

A Tisza nem egyszerűen kormányváltást, hanem történelmi fordulatot ígért. Gyors intézkedéseket, azonnali béremeléseket, bőkezűbb családtámogatásokat és kiszámíthatóbb állami működést. Fél év elteltével azonban már nem az a kérdés, milyen meggyőzően beszél a miniszterelnök a változásról, hanem az, hogy abból mennyit érzékelnek az emberek. A közvélemény-kutatások alapján a nagy többség még kitart a kormányzó párt mellett, remélik, hogy a hangos szavakat előbb-utóbb tettek követik. Ma még elegendő érv számukra a vezetőszáron fogdába vitt fideszes exminiszter látványa, idővel azonban a bosszúvágy kielégítése kevés lesz.

Ekkor kezdődik majd az igazi kormányzás, ami súlyos konfliktusokkal, érdekek csatájával jár, és a nép ítéletével zárul.