S ha akad egy ellenzéki erő, amelyik a semmiből jön és eljut harminc százalékig, az pedig maga a totális, az elsöprő, a gigászi győzelem. A Tisza agresszív vezetője a budi mellett égő csipkebokor, ahová enyhülni járnak a tizennyolc éve szorulásos ellenzékiek. Ennek a szerepkörnek pedig ezennel vége van.

Most majd mondani kell valamit a tüntetések és eredményvárók veretesen üres, ostoba, s legfőképpen hazug lózungjai helyett. Most majd meglátjuk. Miképpen azt is meglátjuk, a legendásan integratív személyiségű új messiás miképpen fogja összetartani az egészet, s hogyan gyűjt majd szövetségeseket. Mert pénzt, paripát, fegyvert ezután számolatlanul fog kapni a tartótisztjeitől. De már nem lesz elég Rost Andrea dala, meg ugyanaz a három, ócska mondat. S valószínűleg a Momentum meg a Jobbik is nyert igazából, mert ahogy a HVG-ben megírta az egyik előgerinchúros, „a régi ellenzék is elnyerte a folytatás jogát.” Ja. Azt el. Mi pedig majd csúnyán veszítünk 2026-ban újra. Az ötödik kétharmaddal fogunk „megtorpanni”. De semmi baj, mert mi, a „propagandisták” majd azt is eladjuk győzelemnek. Míg ez a sok-sok furfangos és csavaros eszű és legyőzhetetlen ellenzéki meg a sajtójuk könyörtelenül átlát rajtunk. Legyen így. Nekünk rendben…