A Liverpool első fekete focistája a rasszizmus ellen harcol

Howard Gayle elmesélte, milyen kirekesztő volt a klub, amikor ott játszott.

Az elmúlt hónapokban a feketék brit futballban betöltött szerepéről Howard Gayle megnyilvánulásai miatt beszéltek sokat. A ma ötvennyolc éves egykori szélső nem futott be komoly karriert: a Liverpoolban nevelkedett, majd ott négy tétmeccsen szerepelt. Kölcsönben a Fulhamben és a Newcastle-ben is játszott, majd továbbállt: Birmingham City, Sunderland, Dallas Sidekicks (teremfoci, USA), Stoke City, Blackburn Rovers és a Halifax Town volt a karrierútja. Válogatottszinten csak a 21 év alattiaknál képviseltette magát.

A férfi karrierje lezárultát követően amiatt maradt ismert, hogy ő volt a Liverpool – Anglia és talán a világ akkori legsikeresebb klubjának – első színes bőrű focistája. 1994 óta tagja a Show Racism the Red Card (mutass piros lapot a rasszizmusnak) nevű civil kezdeményezésnek, amely az egész Egyesült Királyságban neveli a fiatalokat – arra, hogy emeljenek szót a rasszizmus ellen. Éppen ezen szerepéért kívánták kitüntetni Gayle-t is a Brit Birodalom Legkiválóbb Rendjének Tagja (MBE) kitüntetéssel, amely a lovagi cím alsó kategóriájának felel meg, ennek birtokosai nem viselhetik a Sir vagy Dame előtagot.

Ám Gayle augusztus 11-én közölte: visszautasítja a kitüntetést, mert az elfogadása azon afrikaiak elárulása lenne, akik életüket vesztették vagy szenvedtek a Brit Birodalom uralma alatt. Akkor a brit The Guardian hosszabban is megírta a jelölés elutasításának indoklását. Gayle állítása szerint nem is gondolkodott azon, elfogadja-e a kitüntetést, mivel az MBE elnevezést kolonialistának érzi. „Édesapám Sierra Leone-ból érkezett ide a háború után, hogy építse ezt az országot, így én mindig éreztem a kolonializmus hatását Afrika és a magam életében – írta az exfocista. Az írás későbbi szakaszában közölte:

„Brit vagyok, itt születtem, ahogy a gyermekeim is. Kétség sem férhet ahhoz, hogy patrióta vagyok. De a birodalom elnyomta a fekete embereket.”

Gayle nem nézi le azon feketéket, akik elfogadták vagy a jövőben elfogadják az MBE-t. Ugyanakkor szerinte el kellene törölni az ilyen díjakat, mivel a birodalom szó borzalmas üzenetet közvetít a színes bőrűek felé. Gayle-t döntésében nemcsak családja és ismerősei, hanem a Liverpool FC is támogatta. Ez számára nem volt meglepő – írta –, hiszen Hillsborough óta a klub mindig harcol az igazságtalansággal szemben.

Más kérdés, hogy nemrég megjelent önéletrajzi könyvében már nem ír ennyire pozitívan a csapatról és liverpooli tapasztalatairól. A 61 Minutes in Munich (Hatvanegy perc Münchenben) című kötetből több brit újság is közölt részleteket. A The Guardianben megjelent cikk szerint Gayle borzalmas hangulatot tapasztalt a ’Pool edzőközpontjában, amikor felkerült az első csapathoz, és ő lett a klub első színes bőrű játékosa. Egy történetet is elmesélt Gayle: az élő legenda Tommy Smith is rasszista módon viselkedett vele, ám azt követően, hogy a fekete focista egyszer hangosan kiállt magáért egy edzésen, Smith inzultusai is elmaradtak, Graeme Souness pedig megdicsérte Gayle-t.

Ám nem mindenki viszonyult így a focistához Liverpoolban. A The Independent cikke felidézte, hogy egy későbbi liverpooli fekete sztárról, John Barnesról szóló könyvben a csapat egyik háttérembere így nyilatkozott Gayle-ről: bajkeverő volt, aki mindig kikérte magának, ha becenevein szólították. Az öltözőben ugyanis egyesek Fekete Hercegnek nevezték, míg mások – köztük Tommy Smith, aki ráragasztotta a nevet – fehér niggernek. Smith később elmondta, azért hívta így Gayle-t, mert fehér emberként gondolkodott, és ezt „dicséretnek szánta”.

Minden bizonnyal hozzájárult Howard Gayle fehérekhez való viszonyához, hogy szüleit átköltöztették egy multikulturális kerületből – amelynek rozoga házait elbontották, és újakat építettek helyükre – egy tisztán fehérek lakta környékre. A kis Howard itt tapasztalt először rasszista megnyilvánulásokat, egy kislány az iskola udvarán elkántálta neki a „Nigger, nigger, pull the trigger, bang, bang, bang!” rigmust is („Nigger, nigger, húzd meg a ravaszt, bang, bang, bang!”). Howard agresszióval válaszolt, majd egy utcai bandához csapódott. A helyzet csak rosszabbodott, amikor anyukája meghalt rákban, ám a mélypontot követően a futball révén csak ki tudott törni.

Legszebb liverpooli pillanatait akkor élte át, amikor az 1981-es Bajnokcsapatok Európa-kupája elődöntőjének visszavágóján becserélték. Münchenben, a Bayern elleni meccs 9. percében Kenny Dalglish sérülése miatt állt be, majd remekül játszott. Sárga lapját követően a vezetőedző Bob Paisley attól tartott, hogy újabb sárgát kap, ezért 61 pályán töltött perc után le kellett jönnie – innen az önéletrajzi könyvének címe.

Nem ő az első, aki visszautasított brit állami kitüntetést, hiszen így tett korábban L. S. Lowry festő – öt különböző díjjal –, David Bowie zenész, J. G. Ballard író, de még John Lennon is visszaküldte a Brit Birodalom Legkiválóbb Rendjének Parancsnoka (CBE) kitüntetését öt évvel azután, hogy megkapta – egyebek közt a vietnami háború ellen tiltakozott ekképpen. Benjamin Zephaniah költő pedig ugyanarra hivatkozva utasította el a Brit Birodalom Legkiválóbb Rendjének Tisztje (OBE) elismerést 2003-ban, mint Gayle: a kitüntetés szerinte is a gyarmati brutalitás és a rabszolgaság jelképe – írja a BBC.

Gayle könyvének megjelenése miatt újból előkerült az augusztusi hír, miszerint nem fogadta el az MBE címet. Azóta Gayle ismét végighaknizta a brit lapokat a témában, így mindenütt el tudta mondani – például a BBC-nek –, hogy a Birodalom szót ki kellene venni a kitüntetés nevéből. Emellett szerinte a futball már sokakat megtanított rá, hogy a bőrszín – és a szexuális orientáció – nem fontos, de a társadalom sok tagjához még nem jutott el az üzenet.

Mindenesetre a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) nemrég úgy döntött, nincs szükség az antirasszista akciócsoportra, mert teljesítette küldetését – írta a The Guardian nyomán a 444. Akkor Osasu Obayiuwana, az akciócsoport egyik – fekete – tagja hevesen tiltakozott ez ellen, szerinte sok tennivaló akad még, főleg a 2018-as vb oroszországi helyszíne és az ott tapasztalt elnyomás miatt. Hasonlóan vélekedett múlt pénteki cikkében a dél-afrikai The Southern Times is, amely szerint a FIFA szégyene az akciócsoport feloszlatása. Mint írták: „egy futballmeccsnek családi ügynek kellene lennie, függetlenül minden szocio-gazdasági, politikai, faji háttértől vagy földrajzi helyszíntől”.