Ilyen Anfieldet érdemelnek a drukkerek

Visszavonul a stadionigazgató Ged Poynton, aki 26 évig volt lojális alkalmazottja a Liverpoolnak.

Eközben a sportot sem vetette meg: a crosbyi Waterloo csapatában rögbizett, egészen addig volt az ovális labda szerelmese, míg nem találkozott a Liverpool akkori igazgatójával, Tony Ensorral. Azért kereste fel a klub, hogy felkérje Poyntont, vezesse a középső lelátó felújítási munkálatait. Rábólintott, majd 1992-ben ő lett a klub történetének első stadionigazgatója, később a meccsnapok biztonsági főnökévé is vált.

„A kezdetekkor nem sokat tudtam a fociról, mindössze két meccsen voltam korábban a nejemmel. Amikor a régi Kop lelátóra néztem, elborzadtam, majd azt is felújítottuk”

– mesélte Poynton. Ez 1994-ben történt meg végül, de nem volt egyszerű: a bontást követően szennyezett talajra bukkantak. Félmillió fontot költött el a klub, mire folytatódhattak a munkálatok.

1996-ban a középső lelátót újították fel, egy évvel később az Anfield Road lelátó felső részét bővítették, majd 2001-ben Gérard Houllier-vel közösen teljesen újjáalakították a Melwood edzőközpontot. Három dologért felelt egyszerre: a stadion üzemeltetéséért, az edzőpályák állapotáért, valamint biztonsági főnökként a meccsek biztosításának megszervezését is intézte.

„Mindig igyekeztem Liverpool északi részéről toborozni az új munkatársakat, mert számukra fontos a klub. Mindig azt tapasztaltam, hogy aki Liverpoolból jött hozzánk melózni, szenvedéllyel végezte a munkáját”

– jelentette ki Poynton. Állítása szerint a kilencvenes évek elején 65 fő dolgozott a klubnak, az igazgatóság tagjai is csak félállásban dolgoztak. 20 nyugdíjast alkalmaztak, akik a lelátók takarításáért feleltek. Akkor még rosszabbul, szervezetlenebbül működött a Liverpool, ma már 800 főt alkalmaz, szigorú rendszerben.

Ged Poynton elmondása szerint mindössze egy hazai meccset hagyott ki: 1998 májusában az Arsenal ellen játszott a Liverpool, ám Poyntonnak szívrohama volt, ami miatt három hétig nem dolgozhatott. Úgy emlékszik vissza, hogy 680 hazai és 170 idegenbeli találkozón dolgozott a klubnak – köztük minden európai idegenbeli meccsen az 1995-ös, Vlagyikavkaz elleni összecsapás óta. „Mindig a meccsnapok voltak a legstresszesebbek, mindent ellenőrizni kellett többször is. Aztán leültem az igazgatói székembe kismillió telefonnal szemben, majd végigbeszéltem a meccset” – részletezte élményeit Poynton.

Három meccsen került nagyobb bajba: egyszer nem tudták lecsapolni a vizet a pályáról, egyszer a havat nem tudták eltakarítani – mindkét találkozót elhalasztották. Egyszer pedig a Newcastle-t fogadták, amikor a kezdő sípszó előtt elszállt az áram két lelátón is. Poynton visszazavarta a csapatokat az öltözőbe, ám végül a generátorok beindultak, ő pedig zöld jelet adott a focistáknak. Hozzátette:

„Őrjítő volt! Ha a generátorokból elfogyott volna az üzemanyag, elég nagy bajba kerültünk volna, de végül kibírtuk. Hinned kell az ítélőképességedben, és jó döntéseket kell hoznod.”

A 2005-ös Bajnokok Ligája-elődöntőt nevezte kedvenc anfieldi éjszakájának a stadionigazgató – ekkor ejtette ki a Chelsea-t a csapat. „Az akkori volt a legjobb hangulat, amit tapasztaltam. [ ] Az elejétől a végéig zúgott a stadion. Csak a Liverpool drukkerei és ez a stadion képes ilyen légkört teremteni” – véli Poynton.

Munkáját az Európai Labdarúgó-szövetség is elismeri, hiszen náluk dolgozik tovább, stadionfejlesztésekkel foglalkozik majd.

###HIRDETES2###