„Olyan időkben az életedért harcolsz, túl kell élned. Ezt jelenti menekültnek lenni. Nem azon agyalsz, hogy olyan helyre menj, ahol remek állásod lehet, és sok pénzt kereshetsz, csak abban reménykedsz, hogy olyan helyet találsz, ahol biztonságban lehetsz.”
A beilleszkedés nem ment zökkenőmentesen a Lovren fiúknak, ám szüleiknek még nehezebb dolguk volt, hiszen el kellett látni a családot. Dejan is rájött, hogy csak a migránsgyerekekből összeverődött csapattal van kapcsolata, a többségi társadalommal nincs. Előbbiek között nem érezte másnak magát, hiszen hasonló helyzetben volt, mint a török, a bosnyák és más származású gyerekek, de a német gyerekek nem játszottak velük, és éreztették is, hogy másnak gondolják a bevándorló srácokat.
Az óvodában és az iskolában anyanyelvi szinten megtanult németül, majd egy olyan futballcsapatban kezdett focizni, amely a Bayern München segítségével működött. Olyan sztárokkal tudott fotózkodni, mint Giovane Élber vagy Mario Basler. Ám a szinte felhőtlen éveknek a hetedik esztendőben végük szakadt, amikor éves vízumukat nem újította meg a bevándorlási hivatal, mert kiderült, gond volt a dokumentumaikkal. El kellett hagyniuk Németországot, a horvátországi Karlovacban kellett új életet kezdeniük.
###HIRDETES2###
Lovren ma Liverpool déli külvárosainak egyikében él, messze az egykori zenicai borzalmaktól. Állítása szerint vissza-visszatér a bosnyák városba, ám azt már nem érzi otthonának, a félelem kiirtotta belőle ezt az érzést. Nem sokan élnek már ott, hiszen aki tehette, inkább elmenekült, de évente négy-öt alkalommal (karácsonykor és fesztiválok idején) visszatérnek Amerikából, Kanadából, Németországból, Ausztráliából vagy máshonnan a zenicaiak, és hirtelen tízezren töltik meg a városkát. „Nagymamám háza még mindig áll, vannak még ott barátaim, de egész más hely lett azóta, hogy eljöttünk” – jelentette ki a 27 éves játékos.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!