A közelmúlt legmisztikusabb történései közé sorolta Jürgen Klopp, a Liverpool vezetőedzője, hogy csapata jövő hétfői ellenfele, a Leicester City menesztette vezetőedzőjét, Claudio Ranierit. A német szakember a 2016–2017-es időszak legsokkolóbb eseményei között a tavalyi szezon bajnokcsapatának lépése mellett – tőle szokatlan módon, kissé politizálva – a brexitnépszavazás eredményét, valamint Donald Trump amerikai elnökké választását említette.
„Értenem kellene-e mindezeket? Nem. Dunsztom sincs, miért döntött így a Leicester”
– jelentette ki sajtótájékoztatón Klopp. Elmesélte, hogy még amikor a Dortmundnál dolgozott, Ranieri egyszer meglátogatta, és jót beszélgettek. „Csodálatos ember. Talán ha elmegy Leicesterbe, és megkérdezi, miért tették, ők elárulják” – folytatta Klopp, aki úgy látta, következő ellenfelüknél rájöttek a rossz formájuk okára, és elkezdték kijavítani azt. Önbizalomhiányuk volt, ezt Klopp abból szűrte le, ahogy a Leicester a Sevilla ellen játszott a BL-ben Jamie Vardy gólja előtt és után (a meccset amúgy elbukták 2-1-re a Rókák). A német azt mondta játékosainak – akikkel spanyolországi, szezon közepi miniedzőtáborban is járt –, hogy a lehető legjobb Leicesterre készüljenek. Úgy gondolja, Ranieri nem változtatott a tavalyi, bajnoki címet érő hozzáállásán, így „a lehető legjobb futballt kell játszanunk – ezen dolgoztunk az elmúlt 15 napban” – közölte Jürgen Klopp.
###HIRDETES###
Számomra egyébként meglepő volt látni, hogy a Leicester City tényleg történelmi szezonja mit hozott ki az emberekből. Azt sok szigetországi focista – köztük Steven Gerrard is a válogatott kapcsán – elmondta, hogy az ottani közvélemény mennyire éhezik a szenzációkra, és mennyire bele tudja hajszolni magát bizonyos helyzetekbe. A Leicesternek tavaly jól ment, a többieknek viszont nem, ez tény. Az viszont nem, amit a brit sajtó kezdett sugallni, miszerint a Leicester világverő csapattá avanzsált, Ranieri a világ legjobb edzője, sztárjai – Jamie Vardy vagy Riyad Mahrez – pedig simán megállnák a helyüket az Arsenalban vagy a Barcelonában. Egész egyszerűen szürreális – és egyben nevetséges – volt az a lelkesedés és várakozás, ami a Leicester bajnoki címét övezte. Igaz, valamilyen szinten indokolt is volt, hiszen a futball ilyen (is), szeretjük a jó sztorikat, ahol az esélytelen is képes győzni.
A jóslatok tekintetében egy kivétel akadt, N’Golo Kanté sztorija, aki Antonio Conte Chelsea-jének kulcsjátékosa lett. A másik kettőről viszont hamar bebizonyosodott, amit közvetlen környezetemben én már tavaly is suttogtam: nem teljesül. Ranieri nem a világ legjobb edzője, ez tisztán látszott abból, hogy a Rókák elverték nyáron a pénzt nem túl jó játékosokra, valamint az idei szezonban azért kell küzdeniük, hogy ne essenek ki. A Leicester sem világverő: ugyan a BL-csoportkörből simán továbbment, a bajnokságban a tavaly simán vert ellenfelek könnyedén kifogtak rajta.
Szimpatikus volt ez a tündérmese, ahogyan az is, hogy a két ősellenség, a Liverpool és a Manchester United edzője (José Mourinho) is kiállt Ranieri mellett. De valljuk be, a foci kemény világ, a Premier League különösen, főleg amiatt, hogy milyen a körítés, a közvélemény nyomása. Melyik bajnokcsapat tűrné el azt, hogy a következő szezonban a kiesésért kelljen küzdeni? Ahogy Mourinho második Chelsea-nél töltött érájának, úgy Ranieri leicesteri regnálásának is törvényszerűen, simán alátámaszthatóan szakadt vége.
Sírni ér miatta, de a szezon robog tovább, remélhetőleg a Liverpool tavaszi feltámadásával!
###HIRDETES2###
