Suárez leszokott Angliában a színészkedésről, ám amint visszakerült a számára otthonosabb latinos futballkultúrába, ismét repertoárja részévé tette a félillegális módszert. Spanyolországban a kemény odalépéseket, ütközéseket büntetik jobban, mint Angliában.
És hogy mit akarok mondani ezzel az egésszel? Azt, hogy észre kell venni, egyetemes futballkultúra nincsen, minden máshogy van a különböző országokban. Míg egyes helyeken a színészkedés főbenjáró bűnnek számít, máshol elnézőbbek a drukkerek, ha a bíró is szemet huny a Gazda által huncutkodásnak nevezett műesések felett.
Mint az angol foci rajongója, én sem kedvelem ezt az akár végeredményt is befolyásolni képes módszert, annak is nagyon örültem, amikor Suárez leszokott az alkalmazásáról. Azonban látnunk kell, hogy a futball sokszínűségéhez hozzátartozik, hogy különböző helyeken másképp játsszák. Így azt állítani, hogy a színészkedés nem lehet a futball része, számomra egységesítő hozzáállásnak tűnik, és mélyen ellenzem. A színészkedésnek igenis helye van a futballban, még ha ezt nem is mindenütt fogadják el.
