A Nemzeti Rendőrfőnöki Tanács (NPCC) által folytatott vizsgálat kedden nyilvánosságra hozott adatai alapján az áldozatok 96 százaléka fiú, döntően négytől húszéves korig – írja az MTI. Az NPCC eddig 1432 ügyet vizsgált meg, amelyekhez 311 amatőr és profi klubnál gyűjtött információt. A rendőrség tudomására jutott 25 olyan eset, amely nem a labdarúgással, hanem más sportágakkal – atlétika, birkózás, golf, harcművészet, krikett, rögbi, tenisz, torna, úszás, vitorlázás – hozható összefüggésbe.
A brit rendőrség decemberben jelentette be, hogy az utánpótláskorú labdarúgókat érintő szexuális zaklatási ügy szálai az 1970-es évekig vezethetőek vissza. A hatóságok az egész országra kiterjedő vizsgálatot indítottak, mivel egy korábbi játékos, Andy Woodward elárulta, hogy az ifjúsági csapat edzője szexuálisan zaklatta. Egyben felszólított mindenkit, hogy akivel ilyesmi történt, hozza nyilvánosságra az esetet.
Woodward és Walters a Crewe Alexandra egyik edzőjéről mondta azt, hogy zaklatta őket, a cheshire-i rendőrséghez további tizenegy bejelentés érkezett azóta – írja a BBC. Az edzőt, Barry Bennellt egyébként 1998-ban el is ítélték, kilenc évet ült szexuális zaklatás miatt, majd tavaly újabb ítélet született ellene. Arról nem lehetett tudni, pontosan kiket zaklatott, egészen addig, amíg Woodward nyilvánosság elé nem állt. Az exjátékos elmesélte: 11 éves korában kezdődtek a zaklatások, előbb csak taperolta, majd meg is erőszakolta a trénere, aki négy éven át tartotta rettegésben.
Néhányan ennek a televízió nyilvánossága előtt tettek eleget, ezért is robbant ki országos botrány az ügyből.
Köztük volt a Liverpool, a Manchester City, a Tottenham és más, kisebb angol csapatok egykori támadója, majd középpályása, Paul Stewart is. Amint arról tavaly novemberben beszámoltunk, Stewartot 11-től 15 éves koráig egy olyan edző zaklatta, aki szülei bizalmába férkőzött, így gyakran elengedték vele edzésekre vagy szabadidős programokra. A pedofil autójában és saját otthonában is simogatta, zaklatta áldozatát. Emellett megfenyegette Stewartot: ha bárkinek beszél, megöli a szüleit és két testvérét. Az edző rávette Stewartot és egy csapattársát, hogy együtt szerezzenek neki szexuális örömöket. Az exfocista állítása szerint már felnőttként találkozott egy nála négy évvel idősebb játékossal, aki szintén beszámolt ilyen esetekről.
„A mentális sebek komolyabb problémákhoz vezettek nálam: ittam, drogoztam. Úgy hiszem, hogy ez afféle gyászolási folyamat volt nálam, a zaklatás ugyanis egyre súlyosabb és súlyosabb volt” – mesélte Stewart, aki azt is észrevette, sok srác nem akart az edzővel utazni. Szörnyetegként festette le zaklatóját, aki fizikai erőszakot is alkalmazott Stewarton, ha rosszul játszott. Mégis:
szeretett meccseken szerepelni, mert kilencven percre megszabadult az edzőtől.
Igyekezett mélyre ásni magában az emlékeket, állítja, a beteges támadások ellopták a gyermekkorát, hiszen igyekezett felejteni. Ám Woodward Mirrornak adott interjúja után ismét előtörtek belőle az emlékek, végül összeomlott, mert sokáig nem mondta el a nejének, a két lányának és a fiának sem a történteket, de nem tudott tovább ezzel a teherrel élni. „Hamarosan nagypapa leszek, meg akarok változni – éppen ezért tanácsadásra kezdett járni. – Nem üldögélek a lakás sarkában sírdogálva, de azért sokszor csurognak könnyek az arcomon” – jelentette ki.
Azt reméli, azzal, hogy előállt történetével, másokat is arra bátorít, járjanak el hasonlóan. Úgy gondolja, hogy mivel edzője sokáig dolgozott gyerekekkel, több tucat, de akár több száz áldozata is lehetett az évek során.
Paul Stewart csatárként a Blackpoolnál a hírességek csarnokába került, majd a Manchester Citynél 24 gólt szerzett utolsó szezonjában, de így sem jutottak fel az első osztályba. 1988 júniusában megvette a Tottenham – másodosztályi átigazolási rekordot jelentő 1,7 millió fontért –, ahol csalódást keltő első évét követően átképezték védekező középpályássá. Paul Gascoigne oldalán, Gary Lineker mögött játszhatott – azaz a korszak angol menőivel –, 1991-ben FA-kupát nyert a londoniakkal.
1992 nyarán arról spekuláltak, hogy a Manchester Unitedhez vagy a Cityhez igazol, végül a Liverpool vette meg 2,3 millió fontért. A Premier League első szezonjában Ian Rush mögött, árnyékékként számoltak vele, de 24 meccsen csak egyszer talált be. Liverpool-mezben a legszebb estéjét az Anfielden töltötte 1992. szeptember 16-án, amikor duplázott a Kupagyőztesek Európa-kupája első fordulójának odavágóján az Apollon Limasszol ellen. Gyenge formája mellett sérülések hátráltatták, következő szezonjában már csak nyolc bajnokit játszott Nigel Clough érkezése és Robbie Fowler felemelkedése miatt.
Sosem játszott többet Liverpoolban (42 meccsen 3 gól kötődik a nevéhez), hanem kölcsönbe küldték, előbb a Crystal Palace-nál, majd a Wolverhampton Wanderersnél, a Burnley-nél és a Sunderlandnél – utóbbi igazolta le 1996 márciusában. Később a Stoke Cityben és az amatőr Workingtonban szerepelt, mielőtt visszavonult volna. Az angol válogatottban háromszor lépett pályára, viszont úgy tartják, ő az egyetlen focista, aki játszott a Mersey-parti, észak-londoni, manchesteri és északkeleti derbin is.
