Négy évvel ezelőtt, a QPR elleni bajnokin lépett pályára utolsó hivatalos meccsén a Liverpool színeiben Jamie Carragher. Akkor még a régi Anfield Road blogra írtam hosszabban Carráról, az akkori gondolataim még ma is érvényesek, így azon poszt rövidített, szerkesztett változatát közlöm most.
Egy játékos, akit a legnagyobb ellenfelek is tiszteltek. Furcsa helyzet volt az övé, hiszen nem kifejezetten nagy termetű, nem kifejezetten izmos, nem valami technikás, sosem volt a leggyorsabb, mégis. Mégis pályafutása alatt Anglia legjobb védői között emlegették – joggal. „Hiányosságait” ugyanis rengeteg munkával pótolta – nem csoda, hogy a munkásosztály hősének is nevezték –, megtanulta, hogy az a legfontosabb, ha jól tudja olvasni a játékot. Emellett olyan alázattal játszott, mint nem sokan, egy alkalommal törött lábbal is focizni szeretett volna. Így válhatott a szigetország egyik legjobb futballistájává, aki olyan angol legendákkal vonult vissza egy esztendőben, mint Michael Owen, David Beckham és Paul Scholes.
A rengeteg munka mellett komoly motiváció is volt a fiatal Carrában: Everton-szurkoló kissrácként került a Liverpool közelébe, ahol jobbhátvédként, védekező középpályásként és végül középhátvédként játszott. Carragher mindig, minden körülmények között kitartott, és buzdította a többieket. Nem csoda, hogy a Liverpool csapatkapitány-helyettesévé vált: mind társai, mind edzői szerették, és felnéztek rá, megbíztak benne. Nemcsak szigorú és elszánt tudott lenni, hanem olykor bevállalós és bolondos: John Arne Riise – korábban Liverpoolban, ma a Fulhamben játszó balhátvéd – a Twitteren mesélte el, hogy kedvenc Carra-élménye az volt, amikor meztelenül látta őt körbe-körbe rohangálni az öltözőben.
Számomra egy sportolónál a szerénység az egyik legfontosabb tulajdonság a teljesítményén kívül. Jamie Carragher pályafutása során pedig sorozatosan bebizonyította, hogy az egyik legszerényebb sportember a Földön – talán ez, és posztja akadályozta meg abban, hogy igazi sztárrá váljon. Mr. Liverpoolnak a szurkolók nevezték el, pontosan a klub iránti hűsége és alázatos futballja miatt. Való igaz,
pályafutása során ő lett a Liverpool szíve, lelke és motorja, nélküle a klub sosem muzsikált úgy, mint vele.
Ez olyannyira igaz, hogy utolsó szezonja elején – amikor már egy lassú, néha körülményes Carra is fel-felbukkant a pályán a megbízható mellett – Brendan Rodgers vezetőedző nem számolt vele a kezdőben. Majd ismét visszaverekedte magát.
Carragher a klub legendái közé emelkedett, bár pályafutása sajnos nem lett teljes: bajnoki címet nem ünnepelhetett. Emellett az angol válogatottban sem játszhatott eleget. A háromoroszlánosok mezét először 1999-ben, Magyarország ellen húzhatta magára, 21 évesen. Nem vált a válogatott alapemberévé – 38 meccsen szerepelt –, a konkurencia vagy a sérülések mindig keresztülhúzták a számításait.
Mr. Liverpool 2014. május 19-én játszotta az utolsó hivatalos mérkőzését a kormoránok huszonhármas mezében – Coutinho huszonharmadik (!) percben szerzett gólja győzelmet jelentett a QPR ellen, Carra utolsó meccsén. A hétszázharminchetediken, ezzel Ian Callaghan mögött a csapat második legtöbb mérkőzésen pályára lépő játékosa lett. Azóta televíziós szakkomentátorként dolgozik, ahol stabilan hozza a tőle elvárt, magas színvonalat, humoros énje pedig elő-előbukkan olykor, amikor a Manchester United egykori védőjét, Gary Neville-t ugratja.
