A drukkereknek Gerrarddal már nem volt ilyen szerencséjük. Egy darabig még vártak a stadionban a vörösbe öltözött rajongók, volt, aki elmesélte, hogy férje negyvenedik születésnapjára íratna alá a klublegendával egy családi fotót, amelyen mindenki 'Pool-mezben feszít. Mások képeket, papírfecniket, szurkolói kártyákat szorongattak – nekem is meghagyta egyik kollégám, hogy lányának írassak már alá egy cetlit, de nem volt alkalmam rá. Miközben várakoztunk, többen felvetették, hogy miért nem sajtósként regisztráltam, hátha úgy közelebb tudtam volna férkőzni Gerrardhoz – a Cold Rainy Nights in Britannia írása szerint a sajtós belépés sem garantált semmit. A Red Lads kemény magja várakozás közben arról beszélgetett, ki látta közülük Gerrardot, aki a szünetben odaintett a drukkereknek. „Én nem, de a Road blogon kinn van egy fotó!” – mondta egyikük, majd mutogatta az általam lőtt gyatra fényképet a többieknek. Az MTK fotósának sikerült jobb fotót is készítenie Gerrardról:
A drukkerek kitartottak, a stadionból kiszorulva a parkoló bejáratánál vártak, mire két 'Pool-alkalmazott dobált nekik néhány kulcstartót. Mint kiderült, hiába szobroztak este nyolc után, Gerrard a lefújás után, biztonsági emberek által közrefogva, felpattant az U18-as keret buszára, és visszament a telki edzőközpontba. Ezt követően a kemény mag elment sörözni, egy maroknyi szurkoló azonban továbbra is maradt, csodában reménykedve, ehelyett csak az U23-asok csapatbuszának tudtak integetni. Csüggedten indultak haza, hiszen nem tudtak aláírást szerezni Gerrardtól, de legalább látták élőben. Volt azonban, akinek összejött a szemtől szemben találkozás és kézrázás a legendás középpályással: Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!