Kevesebb hátvéd, több csatár

A magyar vízilabdában az olimpiai győzelmet követő évben sem lehet ellustulni. Négy évvel ezelőtt a hazai rendezésű Európa-bajnokságon szerzett bronzérem, majd a még nagyobb csalódást okozott világbajnoki ötödik helyezés figyelmeztetett erre. Kemény Dénes szövetségi kapitány idén jó előre, részben kényszerből, részben önszántából igyekszik felkavarni az állóvizet. A július 17-én kezdődő montreali világbajnokságra utazó keretből az athéni hősök közül nemcsak a válogatottságot lemondott Benedek Tibor és Varga Tamás maradt ki, hanem Steinmetz Barnabás is. A három újonc Kiss Csaba, Szívós Márton és Varga Dániel, bár az Európa-bajnok Kiss esetében kissé sértő ez a minősítés.

Miért rendült meg a bizalma Steinmetz Barnabásban? – kérdeztük Kemény Dénest.
– Ezt a kifejezést még véletlenül sem használnám. Döntéseimben mindig csakis az a cél vezérel, hogy olyan keretet alakítsak ki, amelyikkel a legjobbak, legeredményesebbek lehetünk.
– Ez az elv végső soron mégis lebontható személyekre.
– Igen, magam is érzékelem, az okoz most megdöbbenést, hogy egy kétszeres olimpiai bajnok maradt ki a csapatból, márpedig korábban erre nem volt példa. Igaz, ezt az évet megelőzően egyetlen kétszeres olimpiai bajnok sem volt a keretben. Mégis azt kell mondanom, e döntés mögött is elvi megfontolások húzódtak meg. Megítélésem szerint a vízilabda abba az irányba fejlődik, hogy a klasszikus, főfoglalkozású hátvédeknek egyre kevesebb szerep jut. Könnyebb egy csatárnak – akár kényszerből – bekkelni, mint fordítva: egy hátvédnek gólt lőni.
– A keret mostani változása jelentős, hiszen ha Varga Tamást is ideszámítjuk, mindjárt két hátvéd esett ki.
– Igen, de az imént elmondott elvi megfontolást a tapasztalat nagyjából visszaigazolta. A múlt heti margitszigeti mérkőzéseken a kevesebb bekk dacára elfogadható volt a védekezésünk.
– Steinmetz Barnabás hogyan fogadta a bejelentését?
– Már úgy hat héttel ezelőtt elmondtam neki, hogy mi az elképzelésem. Egyben felajánlottam, hogy nem kell végigcsinálnia a világbajnoki felkészülést. Ehhez képest még most is velünk van.
– Van-e számára visszaút? S jelzőtáblákat felmutatott-e neki, hogy ezt megkönnyítse?
– Ebben az irányban is ugyanaz a felfogásom. Ha úgy látom, hogy vele erősebbek leszünk, akkor Steinmetz Barna újra tagja lesz a keretnek.
– Nézzük az újoncokat! A szintén balkezes Kiss Csaba magától értetődő helyettese Benedeknek, ráadásul már kipróbált, Európa-bajnok harcos. Akadt egyáltalán riválisa?
– Természetesen, mint szinte mindenkinek. Két jobbkezes, Hosnyánszki és Vindisch is számításba jött, de Kiss Csaba talán megbízhatóbb teljesítményt nyújt ezen a poszton.
– Szívós Mártonért már tavaly is sokaknak fájt a szíve, amikor kimaradt. Ő maga nem mutatta a sértettség jeleit, továbbra is égett benne bizonyítási vágy tüze?
– Egy évvel ezelőtt azzal váltunk el, hogy megmondtam neki, miben kell fejlődnie. Aki figyelmesen nézte az Euroliga tavalyi és idei négyes döntőjét, az láthatta ezt a különbséget. A Honvéd idén ugyan nem nyert, Szívós Marci mégis a torna meghatározó játékosa volt, egy éve ugyanezt nem lehetett róla elmondani. Azt kértem tőle, hogy amit klubszinten megold, arra a válogatottban is képes legyen. Teljesítette, gyorsabb és erősebb lett.
– Igazából Varga Dániel beválogatása érdekes. Miért pont ő? Testvére, Varga Dénes és névrokona, Varga II Zsolt is számításba jöhetett.
– Varga Dénes sokáig sérült volt, Varga Zsolt posztján pedig megfelelően le vagyunk fedve.
– A margitszigeti torna után is kijelentette, hogy a személyeknél fontosabb a csapatszellem. Az újaknak két szíve van? Másként aligha erősíthető az összetartozás érzése.
– Keményen megharcoltak a helyükért, ennél hatásosabb bizonyíték nem kell arra, hogy tökéletesen képesek beilleszkedni a csapatba.

---