Itt a 42-es ágyu...

Szólamokkal lehet játszani. Esetleg hangulatot szitani és szenvedélyeket éleszteni is. De vajjon nem némul-e el a bagolyhuhogás a nap feljötte után? Vajjon folytatni tudja-e az ellenzék a támadásait a kormány ellen, vádolva, hogy tétlenkedik, hogy nem váltja be ígéreteit s a szavak mellett nem jelentkeznek cselekedetek? S ha folytatni fogja is támadásait, vajjon akad-e józan tömeg, amely ennek a támadásnak hitelt adna, odadobja magát eszközül a gyűlölködésnek, mikor érzi és tudja, hogy a támadásoknak nincsen létalapjuk? Mert a számok nem lehetnek elfogultak. És a számok itt vannak és a számok maguk megdönthetetlen igazságával beszélik el Gömbös Gyula kormányzásának három éves mérlegét. Fel van állítva ez a mérleg. Nincs többé értelme a nyelvöltögető feleselgetésnek. Mindenki önmaga mondhatja ki itéletét s maga döntheti el, helyesen sáfárkodott-e a kormány a nemzet javaival a három év alatt s javult-e kormányzása alatt a nemzet gazdasági helyzete vagy romlott?
A »Kék könyv« megjelent. Mindenki meggyőződhet tartalma igazságáról és adatai rideg helyességéről. A »Dicke Berta« a világháború ágyu óriása pozdorjává tette a földet, ahová lövegei eltaláltak. Nos itt van a 42-es ágyu – a Kék könyv –, amelynek számadatai megrengetik a támadásra irányuló ellenzéket. Támadni akarnak? Egységbe akarnak állani, hogy egységesen lépjenek fel a kormány ellen. Hát csak rajta. Csak támadjanak. A kormány nem törődik sem a készülődésekkel, se a támadásokkal.
Mivel a hivatás célját nem meddő hadakozásban látja, még kevésbé a szószátyárkodásban: minden támadásra, minden vádra tényekkel felel.
Stendhal francia iró mondja, hogy sok mindenre képes a gonoszság. Csak egyre nem, hogy a tényeket megváltoztassa, mert arra még legnagyobb gonoszság sem képes. Nos, várjuk a merészséget, amely ezuttal is támadásra szánja el magát s vádolni tud. Az igazság tudatában kérdezzük tőle, hogy a kormány csak hirdeti a takarékosságot, de valójában az ellenkezőjét cselekszi, odakiálthatjuk a vádaskodóknak:
Egységbe akarnak állani, hogy egységesen lépjenek fel a kormány ellen. Nem felel meg a valóságnak, mert mig 1931/32-ben 1388 millió pengő volt az állami kiadások összege, 1934/35-ben 1176,6 millió pengőre csökkent ez a kiadás. Azt mondja talán a vád, hogy a kormány csak szaporította a hivatalokat, ahelyett, hogy csökkentette volna? Erre is azt mondjuk: nem áll, az igazság más. Mert három esztendő alatt 3985 fővel apasztotta a létszámot. Hogy nem takarékoskodik az adófillérekkel? Egyszerü rá a felelet nagyon: mig 1931/32-ben 179,7 millió volt a költségvetés hiánya – addig ma 58,8 millió pengő. Hogy nem épít és nem teremt munkaalkalmat? Erre is megfelelnek maguk a tények. Az 59 millió pengővel épített 2800 kilóméteres közut és az 1735 kilóméteres ut s a 175 millió pengős beruházás, amelynek összege a jelen évben 80 millió pengő.
Mit mondhat még ez a vád, amely olyan találékony és eleven tud lenni, amikor a nép hangulatát elégedetlenkedéshez kell szítani? Hogy mit mond? Nem jön zavarba és azt kiáltozza, hogy a kormány a bankok kegyéből él s éppen ezért nem meri a bankok érdekeit érinteni és hozzájuk nyulni. De vajjon bankérdekeket, vagy közérdekeket szolgált-e véle, amikor amikor a 12-24 százalékos kamatot 8 százalékra szállította? Vajjon bank, vagy közérdekeket szolgált-e azzal a tényével, hogy a gazdakamatot 8 és fél százalékról 5 és fél százalékra, s védett gazdákét pedig 4 százalékra szállította? Vajjon bank-, vagy közérdekeket szolgált-e a kormány, mikor magában a kamatrendezés kérdésében az összes mezőgazdaság évi kamatterhét 224 millióról 95 millióra csökkentette? Erre feleljenek a nagyhangu vádaskodók.
Általános elszegényedés miatt is sok panasz hangzik. De vajjon ezt igazolja-e az a tény, hogy a bankbetét a három évi kormányzás alatt 184 millió pengővel emelkedett s hogy a magángazdaság ez idő alatt 60 millió pengő külföldi adósságot törlesztett?
Mindez egy cselekvő, egy alkotó politika sikere és igazolása Mindez beszédes cáfolat a támadásra. Mindez egy cselekvő, egy alkotó politika sikere és igazolása. Mindez olyan valóság, amelyet a dolgozó népnek tudni kell, hogy védekezni tudjon olyan támadások ellen, amelynek csak egyetlen célja van: az elégedetlenség szítása, hogy az elégedetlen nép segítségével a hatalmat a maguk kezébe keritsék. A »Kék könyv« adatai azonban minden támadást visszavernek. Minden érvnél meggyőzőbben támaszkodnak a Gömbös-kormány népszerető munkálkodása mellett, amelyek sokkal reálisabbak és kézzelfoghatóbbak.

Megjelent a Mindszenti Hírlap
1935. szeptember 22-i számában. Forrás: www.index.hu