Srebrenicai gyűlölet

Egy nappal a nyolcezer bosnyák áldozatot követelő srebrenicai népirtás tizedik évfordulóján tartott nagyszabású ünnepség után a kelet-boszniai szerbek is megemlékeztek saját áldozataikról.

Mintegy 3500 szerb halottról tudnak a még mindig romos kisváros ortodox templománál öszszegyűlt hívek, akik – mint mondják – a bosnyákokkal vívott harcok áldozatául estek. Azt, hogy a feszültségek még nem csitultak el teljesen, mi sem jelzi jobban, hogy a gyászolók közül többen „cirkusznak”, „kabarénak” nevezik a bosnyákok hétfői emléknapját, mondván, rágalom, hogy a szerbek népirtást hajtottak volna végre, ők is ugyanannyit szenvedtek, mint bárki más a háborúban. „Elegünk van abból, hogy a szerbeket a világon mindenhol bűnösnek kiáltották ki, s mindenki más jó rajtunk kívül” – fakad ki az egyik fiatal srebrenicai, aki a helyeslő bólintásokból és közbekiáltásokból ítélve koránt sincs egyedül véleményével. Mivel a mellette álló férfi pólójának az egyik felén a „szerbek hősei” felirat alatt Ratko Mladics, a másikon Radovan Karadzsics látható – kezében pedig fekete, halálfejes zászlót tart –, inkább nem is kérdezem, mi a véleménye a megbékélésről.
Tény, hogy a bosnyák mozlimok gyásznapja után a szerbekhez – Dragan Csovics boszniai szerb elnökön kívül – már nem jöttek el a politikai vezetők, sem pedig a külföldi tévéstábok, s érthető a harag is, amiért róluk mintha elfeledkezett volna a nagyvilág. Kérdéses azonban, hová vezet, ha a lakosság jelentős része ma sem ismeri el a megkérdőjelezhetetlen tényeket, s miközben tízezrek a temetőkben gyászolják fiaikat, sokan ma is a gyilkosokat tartják példaképüknek.

Belgrádi reagálás. Szerbiát a már meglévő törésvonalakon osztotta meg ismét Srebrenica. Az egyik oldalon igyekeznek relativizálni a bűncselekményt, tagadják, hogy megtervezett tömegmészárlást, tehát népirtást hajtottak végre a szerb nemzet és a szerb állam nevében. E visszatetsző retorikával ellentétben másik oldalon a srebrenicai bűnök vállalását, a bűnösök megnevezését és felelősségre vonását követelik, hogy tovább lehessen lépni. A reagálások is ezt a kettősséget tükrözik. A radikálisok például jelen sem voltak a parlamentben, amikor a honatyák kegyelettel adóztak a háborúk valamennyi áldozata emlékének. Többre Belgrádban nem futotta, Újvidéken is csak civil megemlékezést tartottak hétfőn este a tartományi képviselőházban. (S. I.)