Tenor és a bariton

Az érzés kísértett már a trónbitorlás kezdetétől. Mint a cápa, mikor köröz áldozata körül, egyre kisebb köröket úszva, míg le nem csap többsoros fogaival cafatokra harapdálva azt. Gyurcsány Ferenc ideig-óráig képes volt uralkodni az idegein, de a napokban ennek vége. Nem sok biztatót jósoltak a szakértők a kampány hangnemét illetően, de hogy a választás előtt tíz hónappal már nem hagyják nyugton a vétlen polgárt, az azért egetverő pimaszság. A miniszterelnök – konzultálva lelki vezetőjével, illetve „spin doctorával” – megkapta az első ukázt. Primitív szöveg, de hatásos, és nagyjából bejön. Különösen Európának ezen a fertályán, ahol a szavazók némely részének a sörivás és a Való Világ nézése az élvezetek csúcsa. Mert a sör hideg, a Való Világ pedig a minimalistáké.
Ezzel szembesülve persze nagy a sértődés: értenek ők a politikához, tudják, mi a dörgés. Hogyne tudnák. Különösen, ha a miniszterelnök végzi a dörgés strapás munkáját. Első lecke: mindenről az ellenzék tehet. Második lecke: sokkal jobban élünk, mint azelőtt. Három: ha nem ránk szavaztok, jön a patás ördög, Orbán Viktor öltönyébe bújva. Kóka miniszter csatlakozik a szólistához, szerinte aki nem sikeres, az nem érdemel aranyórát. Ki a sikeres? Akinek annyi állami megrendelést sikerült összelobbiznia, hogy már nem is emlékszik az első millióira. Vagy a fillérekért dobra vert állami vagyon osztásakor volt jó időben jó helyen. Vagy jól nősült. Milliárdosaink sikert sikerre halmoznak, és csak a sötét ellenzék sodorja apátiába az országot. Az ellenzék vezére a magyar emberek boldogságának kerékkötője, mondja Gyurcsány. Orbán Viktor politikája szerinte azért felháborító, mert mindent arra épít, hogy tönkrezúzza egy nemzet önbecsülését. A kis hazudósnak súlyos, feldolgozatlan bűntudatról árulkodik ezen mondata. Gyurcsány december ötödikén pártjával együtt vágta tönkre az itthoni és a határon túli magyarok önbecsülését. A választók egy része azonban feledékeny: a sör hideg, a dobozból meg dől a két dalnok, Gyurcsány és Kóka duettje. Az egyik önti az adatokat és a számsorokat, tisztára, mint Kádár: az életszínvonal, elvtársak, ennyi csille szénnel, annyi kiló hússal és amannyi megépített sátortetős csodával nőtt. Kései magyar tanítványa piros ingben pózol a kamerák előtt. Szemét az égre akasztja, keze imára fonódik, és beszél, beszél, beszél vég nélkül, összevissza. Áldott jó embernek festve magát, rezzenetlen arccal közli, hogy sem haragot, sem ellenszenvet nem táplál ellenfele iránt. Majd következnek az Orbánra hangszerelt, végtelenített gyűlöletáriák. A miniszterelnök leplezetlen rettegése néha röhejbe fullad. Interjúkban bizonygatja magának, hogy nem fél Orbán Viktortól. Miért félne? Neki dolgozik az Élet és Irodalom, a 168 Óra, a Népszava, az ATV, az Orbán-bizottság, amely szeretné bebizonyítani, hogy Orbán Viktornak aranybányái, szőlőhegyei és titkos kutyakekszgyárai vannak Horvátországban, esetleg Alaszkában? Utánajárunk! Tényfeltárunk!
Hazugságok, féligazságok, csúsztatások és durva pletykák alkotják Gyurcsány munícióját. Muszáj, hiszen bejelentette, nem veszíthet a választásokon. Olyan nincs. Nincs. Muszáj huszonnégy órás offenzívában tartani a népet: legyen az újság, tévé, gyűlés, Klára vagy önmaga paródiája.
Nehéz ezt kibírni. Szerencsére bizonyos tévéadók néha Gyurcsány-mentesek, és a Live Aid-koncertre véletlenül éppen akkor nyitottam rá, amikor Pink Floydék elpengették a Wish You Where Here-t. Ha lehetne, inkább az ezüsthajú David Gilmour, mint a pakfon Paraj Kapitány (copiryght: Kretén újság) Gyurcsány Ferenc…