A NOB elnökén nem múlik a pesti olimpia

Az utóbbi napok szenzációját szolgáltatta a Budapesti Olimpiai Mozgalom egyesület létrejötte. Bejelentették ugyanis, hogy a 2016-os vagy a 2020-as magyarországi nyári ötkarikás játékok rendezéséért kezdtek dolgozni. A 15 hazai nagyvállalat prominensei szerint az az ország, amely először lesz házigazdája Közép-Európában a játékoknak, a régió vezetőjévé is válik.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság első embere hangsúlyos kérdést kapott a Magyar Rádióban: Mikor lesz Budapesten olimpia?
Tudvalévő, hogy 1914 júniusában Párizsban (és Alexandriában), a NOB húszéves jubiláris ülésén megállapodtak, hogy az 1920-as olimpiai játékok rendezésében Budapesté lesz az elsőség, annak ellenére, hogy Antwerpen küldöttsége már pompásan kinyomtatott és bekötött részletes tervezetet terjesztett elő. Magyarországon azonban – az ismert okok miatt – nem rendezhettek olimpiát, sőt még attól is megfosztották versenyzőinket, hogy részt vehessenek az antwerpeni játékokon. A Magyar Olimpiai Bizottságban csak 1921-ben indult meg az élet, és csak ezután kapcsolódott be a bizottság a nemzetközi sportmozgalom vérkeringésébe. A NOB 1922 májusában, Párizsban tartott ülésén azonban újfent ígéretet kaptunk arra, hogy egy későbbi időben Budapesten rendezik meg az olimpiai játékokat.
De vissza a rádió riporterének kérdéséhez, amelyet a NOB elnökéhez intézett: Mikor lesz Budapesten olimpia? Az elnök válasza így hangzott:
– A Nemzetközi Olimpiai Bizottság igen szívesen látná, ha Magyarország egyszer megrendezhetné a játékokat. Ez a kérdés állandóan napirenden van, mert Magyarország kevés számú lakosával kiváló példáját adja az erős akaratú és nagy teljesítményekre törő sportnemzeteknek. Feltétlenül megérdemli azt a kitüntetést, hogy az egész világ sportolóit Budapesten üdvözölhesse. Adja ég, hogy a körülmények lehetővé tegyék ennek a szép álomnak a megvalósulását.
A válasz megdobogtatta a szíveket.
A NOB elnöke ennek előtte az első olimpiáról, a kezdeti nehézségekről beszélt, arról a bizalmatlanságról, amellyel a közönség és a kis- számú atléta a versenyeket fogadta.
– Az olimpiai mozgalom nagyon hamar megragadta a fantáziámat – mondta. – Csatlakoztam Coubertin báróhoz, a modern olimpiák atyjához, és együtt szerveztük meg az új játékokat. Örültem a világháború utáni sikeres, 1920-as olimpiának is, vélhetően ennek volt köszönhető, hogy Coubertin lemondása után, 1925-ben engem választottak meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének.
Mielőtt az olvasó felkapja a fejét, sietek közölni, hogy a szóban forgó interjú hetven évvel ezelőtt, 1935 augusztusában hangzott el a Magyar Rádióban. A NOB elnöke akkor Henri de Baillet-Latour belga gróf volt, aki az 1928-as, az 1932-es és az 1936-os olimpia idején, egészen haláláig, 1942-ig állt a Nemzetközi Olimpiai Mozgalom élén.
Magyarországi látogatásakor a hatvanat már meghaladó Latour gróf korábbi budapesti emlékeiről is mesélt:
– Hogy milyen volt Budapest negyven évvel ezelőtt? Nem volt még se Parlament, se királyi vár, a bérpaloták is hiányoztak a két partról, hát még a hidak! Hiszen akkor a Lánchíd maga is le tudta bonyolítani a forgalmat. Szebb volt a város, romantikusabb, de hát húszéves voltam…
Latour gróf azzal búcsúzott a rádió riporterétől 1935-ben, hogy reméli, Magyarország még a XX. században olimpiát fog rendezni. Rajta nem fog múlni. Budapesten azóta sem volt olimpia, több évtizede Pierre de Coubertin és Henri de Baillet-Latour is forog a sírjában.
Most 2005 decemberét írjuk. Nem csupán Magyarország, hanem egész Közép-Európa kimaradt eddig az évszázados össznépi játékokból. Az első újkori olimpia óta, tehát az elmúlt 109 esztendőben az alapítók közül tíz nemzet már otthont adott az ötkarikás játékoknak – egyet, a magyart kivéve.