Moszkva és Kijev folytatja a gázcsatát

Nem csendesül a két közvetlenül érintett országon kívül a tranzit miatt Európa energiaellátása szempontjából sem elhanyagolható orosz–ukrán gázcsata. Miközben Moszkvában tárgyal az ukrán energetikai miniszter, Viktor Juscsenko leváltotta a Naftogaz Ukraina elnökét, Alekszej Ivcsenkót. A nyilatkozatokból az is kiderül, hogy Kijev kész áttérni a piaci árakra, de csak fokozatosan.

Figyelembe véve a két fél, valamint Európa érdekeit is, Ukrajna kész átláthatóvá tenni és a barterről piaci alapokra helyezni gázimportját és a tranzitot is. Így kész elfogadni a gáz árának emelését is, azonban csak fokozatosan. Ez az jelentené, hogy jövőre az első 17 milliárd köbméterért a jelenlegi, efölött 80–82 dolláros, míg jövő ősztől 90–96 dolláros összeget fizetne ezer köbméterenként. Mindezt Anatolij Kinah jelentette ki, reagálva Vlagyimir Putyin minapi bejelentésére, miszerint Oroszország piaci alapokra helyezné, ennek értelmében a jelenlegi 50 dollárról háromszorosára emelné az Ukrajnának szállított gáz árát. Az ukrán miniszterelnök-helyettes ugyanakkor viszszautasította, hogy e kérdésről az ultimátumok nyelvén tárgyaljanak. A nemzetbiztonsági tanács titkára ezzel kapcsolatban felvázolta, hogy 95, illetve 103 dolláros árnál veszteségessé válna az ukrán GDP 30, az export 45 százalékát kitevő, fogyasztóként leginkább érintett vegyipar, valamint a vaskohászat. Mindezek fényében Kinah megértést és fokozatosságot kért az orosz partnertől. A kezdetben teljesen elutasító ukrán álláspont puhulását jelzi a hatalom pártkoalíciójában részt vevő ukrán nemzeti kongresszust vezető, korábban a Gazpromot válaszul az európai tranzit leállításával fenyegető Viktor Ivcsenko leváltása is.
Alekszej Makarkin orosz politológus természetesnek tartja Moszkva álláspontjának megkeményedését. Mint fogalmaz, a Kreml, látva Kijev nyugati integrációs törekvéseit, úgy véli, a posztszovjet gazdasági, politikai integrációs formákból kifaroló Ukrajnának akkor minden tekintetben európaiként kell viselkednie. A szakértő nem tart attól, hogy Kijev keresztbe tenne a nyugati szállításoknak, hiszen éppen civilizált piacgazdaságként pozicionálja magát. Így véli a német elemző, Alexander Rahr is, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy a gázár liberalizálása például a WTO-tagság egyik feltétele is. Putyin határozottságát értékeli Vlagyimir Zsarihin, a Független Államok Közösségével foglalkozó moszkvai intézet igazgatóhelyettese, rámutatva arra, ha Kijev elutasította a térségbeli integrációs formákat, így a részvételt az Egységes Gazdasági Térségben vagy a közös gázszállítási konzorcium létrehozását, akkor most szokja meg az Európai Unió árait. Utal arra is, hogy Ukrajna téved, ha az egyre inkább az európai gázcsap szerepében tetszelgő GUAM-ra apellál, hiszen, mint a balti vezeték építése mutatja, néhányan már Európában is észrevették, az amerikai ihletésű regionális szervezet nem csak Moszkvára lehet veszélyes. Ráadásul, teszi hozzá Zsarihin, a jelenlegi árak mellett Oroszország is képes válaszlépésekre.
A kijevi Viktor Nebozsenko Juscsenko taktikai hibáját említi. Az elemző szerint ugyanis előbb kellett volna megegyezni a gázárakról, s csak utána eladni a Krivorizssztalt. Az üzletet látva ugyanis Türkmenisztán és Oroszország egyaránt úgy vélte, Kijev fizethet többet is. Úgy véli ugyanakkor, hogy Moszkva mégsem fogja elsietni az áremelést, hiszen így elveszítené legfontosabb nyomásgyakorló eszközét az ukrán politikai elitre. Az árak piaci alapokra helyezését fékezné egyébként az eddigi helyzetből óriási hasznot húzó orosz–ukrán lobbi is. Szakértők rámutatnak, hogy a Kijev évi szükséglete és a szállított 70 milliárd köbméter gáz közti nagyjából 20 milliárdos különbséget ez a lobbi adta tovább az ötszörös világpiaci árakon.