E tényből többféle következtetés levonható, így akár az is, hogy valami fatális balszerencse folytán nagyrészt alkalmatlan kapitányok és játékosok kerülnek a válogatotthoz. Ennél valószínűbb, hogy az aktuális világverseny előtt a célok keverednek a vágyakkal, így utólag a realitás kudarcélményként jelentkezik. Az élsportban természetesen kötelező megkísérteni a lehetetlent, de az egyszeri bravúr nem lehet általános mérce. Különösen időszerű ezt most leszögeznünk, hiszen március 8-án lesz húsz esztendeje, hogy férfi nemzeti együttesünk vb- ezüstérmet nyert, s ezzel minden idők legjobb szereplését produkálta. Azt is megkockáztathatjuk, erőn felül is jót, előtte ugyanis az 1978-as és ’82-es klasszisgárda sem jutott előbbre a 9. helynél.
Sőt, az 1986-os remeklés után is egyértelmű és évtizedes trend következett. Az 1988-as olimpia 4., az 1990-es vb 6., az 1992-es olimpia 7., az 1993-as vb 11., az 1994-es Eb 7., az 1995-ös vb 17. és végül az 1996-os Eb 10. helyezése fokozatos sülylyedést mutat. A folyamatot átmenetileg az 1997-es világbajnokság 4. helyezése fordította vissza: ehhez az Éles József fémjelezte generáció beérkezésén kívül ritka szerencse is kellett, hiszen egészen valószínűtlen, hogy az egyenes kieséses szakaszban a Csehország és Izland feletti egygólos győzelemmel be lehetett jutni az elődöntőbe. Ott a svédektől elszenvedett 31-19-es verés azonban már jelzésértékű volt, és következett is az újabb visszaesés. Az 1998-as Eb 6. helyezése után az 1999-es vb-n a nyolcaddöntőben esett ki a gárda, majd sorozatban négy világversenyről maradt le: a 2000-es Eb-ről és olimpiáról, a 2001-es vb-ről és a 2002-es Eb-ről.
A 2003-as portugáliai vb-re aztán újra kvalifikálta magát az immár Skaliczky László szövetségi kapitány vezette alakulat, és – főleg a gólkirályi címet nyert Carlos Perez tündöklésével – úgy lett 6., hogy a csoportmeccsek végeztével már összecsomagolt és indult volna haza. Csakhogy az utolsó meccsen a szaúd-arábiaiak meglepetésre legyőzték az argentinokat: a kiesettnek hitt magyarok így lettek továbbjutók, majd olimpiai résztvevők. A 2004-es athéni 4. helyezés ismét azt az érzést táplálhatta, hogy ott vagyunk a világelitben; két héten át, a németek és a koreiak feletti sikerekkel ott is voltunk, de nem sokáig. Az olimpia előtti és utáni Eb 9., illetve 13. helyezése már inkább a középmezőny, arról nem beszélve, hogy a 2005-ös vb-ről is hiányzott válogatottunk.
Az elmúlt másfél évtized eredményeit összegezve tehát kitűnik, hogy Magyarország férfi kézilabdában a földkerekség legjobbjai mögötti második kaszt tagja, ahonnan olykor lefelé, máskor felfelé lóg ki. Ha mi utóbbit tekintjük természetes állapotnak, akkor a következő években egy-egy teljesített célkitűzés mellett ismét megélhetünk számos kudarcot.
Negyeddöntő előtt. Klubszinten, hála a légiósok bevethetőségének és a délszláv kapcsolatnak, jobbak az esélyek. Ezt jelzi, hogy az MKB Veszprém holnap (a 17 órakor kezdődő mérkőzést élőben közvetíti az m2), a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének 1. mérkőzésén egyenrangú ellenfélként készül a francia Montpellier-hez. A 2003-as BL-győztest a 2003/04-es idényben meglepetésre a Pick Szeged búcsúztatta a nyolcaddöntőben, míg a 2004/05-ös kiírásban az elődöntőig jutott. A mostani szezonban megnyerte a német Magdeburgot, az orosz Csehovszki Medvegyit és az osztrák Bregenzet felvonultató csoportot, a nyolcaddöntőben összesítésben egy góllal volt jobb a szlovén Velenjénél. A Veszprém sorsolása szerencsésnek tekinthető, hiszen egy spanyol (Portland San Antonio–Barcelona) és egy német (Kiel–Flensburg) belharc mellett a Ciudad Real–Celje összecsapás alkotja a programot.
origo.hu
Súlyos vonatbaleset Tiszavasváriban, kamionnal ütközött egy szerelvény – videó
