Torinóban a Porta Nuova főpályaudvarról hozzávetőleg húszpercenként indulnak a vonatok a francia határ irányába. A sűrített menetrendre szükség is van, hiszen egyórányira Oulx fontos elosztópont, innen buszok viszik tovább a tömegeket fel az „igazi” hegyekbe. No persze a szerelvényünk is kétezer méter fölé törő, hócsipkés gerincek árnyékában halad, a látvány fényképezőgép és festő ecsetje után kiált. S hogy a messziről ide tévedt utazó azt se feledje, mégiscsak egy olimpia kellős közepébe csöppent, a fülkéken átrobogó hoszteszektől egy dudát is kap, hogy a verseny színhelyén legyen majd mit fújnia. Néhányan már a vonaton hangpróbát tartanak, de egyelőre csak szolidan. Bardonecchiában viszont már áll a bál, mire megérkezünk, gyakorlatilag telt ház van, ami hozzávetőleg hét-nyolc ezer érdeklődőt jelent az olimpia legkisebb költségvetésből, 1,6 millió euróból felhúzott létesítményében.
Amikor a michigani Sherman Poppen 1965-ben hirtelen ötlettől vezérelve összekötözött egy pár sílécet, aligha hitte, hogy a tákolmányával vadonatúj őrületet indít az útjára. A hódeszka – snowboard – a ’80-as évekre meghódítja Amerikát, aztán az egész világot, és négy évvel az első Világkupa-verseny után már ott van a naganói olimpia műsorán.
Mi most a férfiak párhuzamos óriás-műlesikló versenyszámán vagyunk, a célban 1367 méteren, a mezőny pedig párokba osztva 1530-ról siklik le hozzánk – innen a párhuzamosság –, a hatszáz méteres pályán huszonnégy kaput kerülgetve. Két egyforma pályát persze nem lehet építeni, s hogy az igazságosság ne sérüljön, egyszer az egyik fél megy a piros, a másik a kék pályán, aztán pedig cserélnek. A képlet egyszerű, akinek összesítésben jobb az ideje, továbbjut. A program gyorsan pörög, szemernyi üresjárat sincs, elvégre a televíziós közvetítések igényeinek is meg kell felelni.
No és az elvárásoknak is, ami a svájciaknál nem kevesebb, mint az, hogy mind a három érmet szeretnék megkaparintani. Egy nemzetből négyen is próbálkozhatnak, így ez nem hiú ábránd, s a címvédő is náluk van. Négy éve Philipp Schoch nyerte az olimpiát, megelőzve a svéd Richard Rikardssont, aki ugyancsak itt van, de ő a tizenhat között meglepetésre elvérzik. Ugyanitt köszön el a kétszeres világbajnok francia Nicholas Huet is. A svájciak eközben szépen haladnak előre. Philipp Schochról minden futamában lerí, hogy ő tényleg otthonosan mozog a terepen, a másik ágon pedig történetesen bátyja, Simon a svájciak másik reménye. Ő sem mozog rosszul, de amikor az elődöntőben összeakad a francia Mathieu Bozzettóval, már nem rá fogadnánk. Utóbbi ugyanis addig hihetetlenül könnyedén nyeri a futamait. Most viszont kisodródik, s elméletileg hiába lenne még esélye a második futamban, szemmel láthatóan kedvét veszti. Kiesik a svájci Heinz Ininger is, de most ő az egyetlen bús helvét, mert a döntőbe a két Schoch fivér jut be. A finálé tulajdonképpen két sima menet, nyer Philipp, de Simon sem szomorú. Az arany a családban marad.
Női műkorcsolyázásban a rövid program után az amerikai Sasha Cohen vezet, de csak hajszállal, három századdal a világbajnok orosz Irina Szluckaja előtt. Az olaszoknak a jelek szerint nem hoz szerencsét a Palavela-csarnok, mert azok után, hogy jégtáncban a Fusar Poli, Margaglio kettősük fejre állt, a csapat zászlóvivője, a vb-bronzérmes Carolina Kostner is botlott. Sajnos nekünk is megvan a magunk baja, mert Sebestyén Júlia ugyancsak rontott, a tripla Lutzból terült el, s így személyében a két évvel ezelőtti Európa-bajnok csak tizenhatodik. Sebestyén négy éve ilyenkor Salt Lake Cityben a rövid program után hatodik volt, s bár két helyet visszacsúszott, a végelszámolásnál nyolcadik lett, az akkori és mostani produktuma között óriási a kontraszt. Amelyen természetesen módosítana: „Remélem, hogy néhány helyet tudok javítani. Szeretném úgy zárni a harmadik olimpiámat, hogy mindent kiadtam magamból” – jegyezte meg tömören.
Pavuk Viktória, aki azon a két évvel ezelőtti budapesti Eb-n negyedik volt, nem rontott ugrást, de a pontozók mégis szűkmarkúan bántak vele, csupán a tizenkilencedik helyre sorolták, s a közönség is tüntetett a nyilvánvaló méltánytalanság okán. Pavuk azonban nem bosszankodik: „Az első olimpiámon szerepelek, de nem izgultam, s örülök, hogy nem rontottam. Én sem értem, hogy a bíróktól miért kaptam ilyen alacsony pontszámokat, de ezzel nem foglalkozom. Előre nézek, s ha kűrben is sikerül hibátlan programot futni, akkor talán előrébb is léphetek.”
origo.hu
Medvét láttak Magyarországon
