Az államtitkár az intézmény második vezetője, lényegében a miniszter helyettese. Ilyen minőségében nem csupán a miniszter parlamenti helyettesítése tartozik a feladatai közé, hanem az ország nemzetközi kapcsolatrendszerében tárcájának képviselete is. Hivatalos külföldi szerepléseinek értelemszerűen a külpolitika céljaival, fő irányaival kell összhangban lenniük. Bársony András hivatalos utazásait elemezve arra a következtetésre juthatunk, hogy a Külügyminisztérium jelenlegi politikai államtitkára roppant aktív ember, aki a diplomáciai szempontból tökéletesen érdektelen régiókkal – főként, ha azok a trópusi égövben találhatók – is rettenthetetlenül igyekszik szorosabbra fűzni hazánk kapcsolatait.
*
Bársony András nem volt rest, s a kormány megalakulása után rögtön belevetette magát a nemzetközi életbe. A kormányzás első, csonka évében összesen 18 alkalommal utazott és 70 napot töltött hivatalos úton külföldön. A június–júliusi rövidebb – 2–4 napos – olasz-, francia- és németországi „konzultációk” után augusztusban igazi nagy kihívást vállalt. Tizennégy teljes napon át tárgyalt Malajziában – hogy miről és milyen eredménnyel, arról azóta sem tudunk. Ez utóbbi túra önmagában is 5 560 590 forintjába került a magyar adófizetőknek, Bársony ugyanis két munkatársa kíséretében utazott. A páratlan turisztikai vonzerővel is rendelkező országban tett fárasztó túrát az év hátralévő részében még további 11 utazás követte, a többi között Portugáliába, Törökországba, az Egyesült Államokba és Kínába is. A többnyire hivatali kísérővel megtett utaknak egyedül Bársony Andrásra jutó költségei (útiköltség, szállásdíj, 20 ezer forintos napidíj) 5 148 452 forintra rúgtak ebben az évben.
A 2003-as esztendő egyik első és embert próbáló túrája 11 napra Ausztráliába és Új-Zélandra vitte az államtitkárt és kíséretét. Ebben az évben 108 napot töltött távol állampénzen Magyarországtól, ezzel öszszesen mintegy 14 millió forintnyi közpénzt felemésztve. Igazi nagy kihívásokat hozott a 2004-es év is. A politikusnak Jemen, Tádzsikisztán, Mexikó és Dél-Afrika mellett Indonéziát, a Fülöp-szigeteket és a magyar diplomácia érdeklődésében sem azelőtt, sem azóta nem szereplő brunei szultanátust is fel kellett keresnie. Ennek az országnak a partjait is meleg, trópusi tenger mossa és a Bársony András által igen kedvelt délkelet-ázsiai régióban, a kedvelt Malajziába beágyazva található. Az itt folytatott „konzultációk” roppant nagy tanulsággal szolgálhattak a magyar diplomácia egyik vezetője számára, ebben az országban ugyanis a szultán egyben állam- és kormányfő, ráadásul a parlament tagjait is ő jelöli ki, a testület nem ülésezik, így törvényeket sem tud hozni. Az ország viszont – kőolaj- és gázkincsének köszönhetően – roppant gazdag, így a demokratikus berendezkedés hiányosságai keveseket zavarnak. Ez az útja önmagában is 1 927 900 forintnyi közpénzébe került Magyarországnak, Bársony András egész évben tett 35 utazásának (összesen 104 nap) költségei azonban együttesen 15,5 millió forintra rúgtak. Ebből 1,984 millió forintot napidíjként vehetett fel az államtitkár, euróban vagy dollárban, ami ilyen módon mintegy egymillió forintos havi fizetésén felül tiszta haszonként jelentkezik.
Az olyannyira kedvelt délkelet-ázsiai térség mellett az úti célok sorában 2005-ben aztán megjelent a szintén egzotikus, noha a magyar diplomácia klasszikus tájékozódási célpontjai között nem szereplő Latin-Amerika, így jól bevált Indonézia és Vietnam, Thaiföld, Hongkong, Szingapúr, valamint a kötelezően teljesítendő, egy-két napos európai konferenciák, megbeszélések mellett Kolumbia, Venezuela, Argentína és Brazília is. Egy év, 34 utazás, 118 nap, amely összesen 15,538 millió forintjába került az adófizetőknek. Ebből Bársony 2 071 210 forintnyi eurót és dollárt zsebpénzként vehetett magához.
Idén már alaposan át kellett gondolni az utazásokat, hiszen a ciklusnak hamarosan vége. Egy hatnapos kaukázusi túrával indult a január, majd február 19-én az államtitkár kétoldalú konzultációk folytatása céljából a Dél-afrikai Köztársaságba (itt már 2003-ban és 2004-ben is konzultált), Namíbiába és Angolába utazott.
Ha a magyar külpolitika fő irányairól annak alapján akarnánk messzemenő következtetéseket levonni, hogy a külügyi államtitkár az elmúlt négy évben mely országokban töltötte a leghosszabb időt hivatalos minőségben, tévútra jutnánk, ebben a sorrendben ugyanis Németország, az Egyesült Államok és Franciaország mögött mindjárt Malajzia következik. A kétoldalú kapcsolatrendszer Bársony András utazásai által tükrözött intenzitása meglepő módon azonos Ausztrália, Indonézia és Románia vonatkozásában (12-12 nap). A magyar külpolitikáról szóló deklarációk alapján ezt nem hittük volna, de azt sem, hogy az osztrák kapcsolat fele annyira fontos, mint a mexikói.
Persze, sokan azt mondják, hogy mindenki jobban járt azzal, ha Bársony András külföldön volt. Gondoljunk csak arra, hogy a miniszter távollétében, és ha minden igaz, tudomása nélkül nyilvánosságra hozta Jeszenszky Géza Washingtonból küldött titkos nagyköveti jelentéseit. Ezen kívül lapunkkal kapcsolatban is olyan kijelentésekre ragadtatta magát, hogy a háttérintézmény egyik szakértőjének nyilatkozata nem férhet bele a demokratikus gondolkodásba. Arról volt szó, hogy a Teleki-intézet egyik munkatársa bírálni próbálta a Külügyminisztérium négyéves politikáját. Több jelből következtethetően viszszatértek a nyolcvanas évek, s ebben a folyamatban az államtitkár komoly szerepet játszott.
origo.hu
Cserpes Laura: „Abban a pillanatban egy perc alatt váltam felnőtté”
