„Itt a BBC, London…”

K ö n y v e s h á z

A világ mértékadó médiumának tekintett brit közszolgálati rádió, a BBC magyar osztályán évtizedekig dolgozó szerkesztők, akik most az évfordulóra időzítve könyvbe rendezték a forradalom hangdokumentumait, 1956. november végén hagyták el a Szovjetunió által leigázott országot. Ez a körülmény ennyi idő elteltével is megbízhatóbbá teszi a több évtizedes tények közlését, mint a személyes élmények és tapasztalatok híjával kutatók adatfeldolgozásai. Az immár fél évszázadra nyúlt történelmi távolság miatt mára jócskán felértékelődött a még élő tanúk vallomása.
Nem könnyű megragadni a mégoly fontos részleteket sem a csaknem háromszáz oldalas dokumentumgyűjteményből, amely a londoni központú világrádió archívumában megtalálható riportok, interjúk és stúdióbeszélgetések hangfelvételeinek feszesre szerkesztett, írott változata. A BBC munkatársainak ötvenhatos missziója a magyar–osztrák határon kezdődött, amikor a tudósítók tömegével kapták mikrofonvégre a menekülőket. A riporterek által összegyűjtött, legtöbbször név nélküli adatközlésekből szinte magától kikerekedik a forradalmat kiváltó állami terror hétköznapi világa, majd a fegyveres harcba torkollott népfelkelés hiteles képe. Az időben első stúdióbeszélgetést, már Londonban, Cs. Szabó László vezette 1956 decemberében. Értelmiségi partnerei visszaemlékezéseiből összeáll egy másik kép: az 1953–54-ben megindult erjedés belterjes világa a Petőfi Körben és másutt, a hatalom által szemmel tartott társutasok tétova mozgolódása. A folytatásban már keményebb karakterek szólalnak meg, köztük Kopácsi Sándor, a főváros rendőrkapitánya, akinek a megsértett Szerov hadseregtábornok november 5-én azt ígérte, Budapest legmagasabb fájára fogja felakasztatni (ezt megúszta, de a börtönt és az emigrációt nem), vagy az 1991-ben elhunyt, szintén éveket börtönben töltött Krassó György, aki így emlékezett az október 23-án kora este történtekre: „… közvetlenül a rádió körül lehetett, hogy élesen lőttek az emberekre. Biztos, hogy ebben az időben már volt halott, mert később azt hallottuk, hogy a Szabad Nép-székházban már ezt megelőzően körbevittek egy holttestet.” Másik részlet Krassó emlékeiből: „November 5-én egy Szilágyi Erzsébet névre hallgató utcalány, de általában csak Szöszinek hívott 18 éves utcalány a Nyugati pályaudvarnál, a volt Ilkovics előtt összecsavart kézigránátokkal egy orosz tank elé vetette magát. Felrobbant a tankkal együtt. Kamikazeugrása előtt azt mondta társainak: »Nem akarok megint kurva lenni!«”
További fajsúlyos hősök tűnnek fel a könyv lapjain hosszabb-rövidebb megszólalással, vagy mások által elmesélve egyszerre romantikus és életre-halálra menő szereplésüket a forradalom és a megtorlás napjaiban. Gáli Józsefről, Obersovszky Gyuláról, Bali Sándorról, Pongrátz Gergelyről, Dudás Józsefről és Rácz Sándorról ráadásul nemcsak olvashatunk, hanem eddig nem vagy ritkán látott archív fényképeiket is mellékelték a szerkesztők. A jól szerkesztett, magyarázó jegyzetekkel és rövid életrajzokkal kiegészített dokumentumkötet akár tankönyvként is szolgálhatna a XX. századi magyar történelem megismeréséhez.
(Pallai Péter – Sárközi Mátyás: A szabadság hullámhosszán. Helikon Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 4490 forint)