Vita a magyar titkosszolgálatokról

A Budapest Analyses legfrissebb elemzésében a magyar polgári nemzetbiztonsági szolgálatok körül kialakult helyzetet veszi górcső alá. Az elemzést az alábbiakban ismertetjük.

Meghirdetett és meg nem valósított reformok jellemezték a magyar kormányzat titkosszolgálatokkal kapcsolatos politikáját az elmúlt években. A politikai célként meghirdetett reform, azaz a két polgári és két katonai szolgálat összevonása kudarcot vallott. Ezért nem a partikuláris érdekeiket féltő szolgálatok – Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), Információs Hivatal (IH), Katonai Felderítő Hivatal (KFH), Katonai Biztonsági Hivatal (KBH), valamint a kiszolgáló tevékenységet ellátó Nemzetbiztonsági Szakszolgálat – érdekérvényesítő tevékenysége okolható. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy az amúgy sem a kormányzati érdeklődés és prioritások élén lévő kérdésben az ellenzékkel való érdemi és elmélyült tárgyalások és megegyezések nélkül a kísérlet eleve halálra volt ítélve.
Az érdemi párbeszédet és az esetleges megállapodást aláásta a Gyurcsány-kormány visszaélése a nemzetbiztonsági szolgálatokkal. A szolgálatok politikai irányítását Gyurcsány Ferenc kormányfő a kétes hírű, szintén KISZ-es (Kommunista Ifjúsági Szövetség) múltú bizalmasára, Szilvásy Györgyre hagyta. A hatalommal való visszaélések sorozata ma már nemzetközi szinten is ismert. 2006-ban – beleértve a választási kampány időszakát is – nem volt olyan jelentősebb ellenzéki megmozdulás, amely előtt ne riogattak volna szlovák vagy magyar szélsőségesek robbantási szándékával, ellenzéki újságírókat ne ért volna zaklatás a Nemzetbiztonsági Hivatal részéről. Fölöttébb gyanús körülmények között érte fegyveres támadás az Országos Rendőr-főkapitányság Teve utcai székházát, és gyanúsnak tekinthető egyes magyar szélsőséges személyek és szervezetek hirtelen feltűnése, provokatív tevékenysége is.
A hatalom demokratikus önkorlátozását, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok szakmaiságának megőrzését, azaz a belpolitikába való be nem avatkozás érvényesítését nem valló Szilvásy ugyanakkor nem lett volna elegendő a szolgálati munka ilyen méretű lealacsonyítására, ha ebben a tevékenységben nem talált volna megfelelő partnerekre a szolgálatok egyes vezetői vagy a Magyar Szocialista Pártban és a Miniszterelnöki Hivatalban „szakértőként” működő volt hálózati tagok között. Akár politikai szimpátiától, akár kicsinyes érdekek és előnyök által hajtva, a szolgálatok egyes vezetői kiszolgálói voltak ennek a nem demokratikus és nem jogállami politikának. Ezzel nem csupán saját szakmai és vezetői hitelüket rombolták le, hanem az általuk vezetett intézmények iránti közbizalmat is a rendszerváltás utáni minimumra csökkentették. A szolgálatok táján uralkodó állapotokat jól jellemzik Galambos Lajos, az NBH korábbi főigazgatója távozásának a körülményei. A főigazgató távozása összekapcsolódott az általa vezetett szolgálat és a szolgálathoz közeli alapítvány adócsalásának és a bűntett eltussolására tett kísérletének a kirobbanásával.
Az elhárítás vezetőjének a félreállása után csaknem fél éven keresztül csak ideiglenes vezetője volt a szervezetnek, ami önmagában is kifogásolható. De még inkább az, hogy ez alatt az időszak alatt került sor a szervezet belső struktúrájának 1990 óta példátlan méretű átalakítására és a teljes középvezetői kar lecserélésére. A késedelem némileg érthetővé válik Szilvásy legfrissebb bejelentésének fényében. A polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter október 30-án jelentette be a személyi változásokat a nemzetbiztonsági szolgálatok élén. Balajti László lesz a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főigazgatója, Hetesy Zsolt, ennek az intézménynek az eddigi vezetője lesz az Információs Hivatal, a hírszerzés főigazgatója. (Az IH korábbi főigazgatója, Zsohár István október 3-án hunyt el.) A Nemzetbiztonsági Hivatalt pedig az eddigi megbízott főigazgató, a korábbi főigazgató-helyettes, Laborc Sándor fogja vezetni.
Laborc kinevezése főigazgatóvá már fél éve lóg a levegőben, és eddig kiváltotta az ellenzék heves tiltakozását. A Nemzetbiztonsági Hivatal következő vezetőjének kinevezése új megvilágításba helyezi a szeptember folyamán történt belső átalakítást, illetve a középvezetők lecserélését. Ezt a lépést ugyanis eddig a kormányzat fiatalítással és a hatékonyság növelésével magyarázta. Ugyanakkor egyértelműnek tűnik, hogy az új középvezetők kinevezésével csak elő akarták készíteni az ellentmondásos Laborc megerősítését.
Laborc életútja azt mutatja, hogy az MSZP-hez és Gyurcsányhoz való hűség mellett lehetnek olyan kötődései is, amelyek már stratégiai jelentőséggel bírnak. Az elhárítás jövőbeli főigazgatója az előző rendszerben hat évig tanult a moszkvai Dzserzsinszkij Akadémián, együtt a jelenlegi orosz hírszerzés és elhárítás vezetőivel. Szakértői vélekedések szerint ez már elég hosszú idő ahhoz, hogy valamilyen befolyásolási vagy zsarolási körülmény kialakuljon, amely akár a mai napig eltarthat. Az ellenzék kapcsolatba hozza Laborc korábbi korai nyugalmazását a hírszerzéstől (1999) egy külföldi off-shore cég körüli pénzügyi visszásságokat feltáró vizsgálattal. Furcsának, sőt érthetetlennek tartják továbbá, hogy egyszer már nyugalmazott nemzetbiztonsági tisztet újra aktiválnak (2002, Medgyessy-kormány), és jelentős vezetői posztra nevezik ki. Az ellenzék rákérdez arra is, hogy lehet-e valami összefüggés Laborcnak az elhárítás élén felívelő karrierje és az orosz hírszerzés magyarországi tevékenységének állítólagos felívelése, illetve az elmulasztott nemzetbiztonsági tevékenység között, amely a gázvezetékek nyomvonala körüli viták 2006-os felerősödésekor volt tapasztalható.
A magyar kormány döntésével magára vonta a nemzetközi figyelmet is, ugyanis a NATO-ban prioritás, hogy visszaszorítsák az orosz beszivárgást a szolgálatokba, amely a mai napig folyamatos.
A népszerűségét vesztő és még a szélsőséges pártoknál is nagyobb elutasítottságú kormánypárt és kormányfő újabb szokatlan lépésre szánja el magát. Belpolitikai kudarcsorozatait ellensúlyozandó a kormányfő adott esetben kész lehet akár a „szubjektív demokráciaértelmezés” fegyvertárához nyúlni. Ebben komoly szerep hárulhat a nemzetbiztonsági szolgálatokra. Provokációk, megfélemlítés, zaklatás – ismét ismerős fogalmak a magyar belpolitikában. Miközben a nemzetbiztonsági szolgálatok szakszerű működése egyre kérdésesebb.