Egy korty forralt blues

Mint édes tésztába a csipet só, úgy kell egy kis karcos blues most, hogy a pesti terekre befészkelte magát a fahéjas, forralt boros, nehéz téli melankólia. Aki friss gitárriffekre, farmeros húrtépésre és egy kis nosztalgikus szenvedélyre vágyik, mielőtt lelkét adventi ünneplőbe öltöztetné, zárja az A38-on a pénteket. Paks ma Pesten vendégeskedik, téli tort ül a Gastroblues. Ott lesz minden, ami nyáron is a fesztivál védjegye – bor, mámor, blues.

Júliusban hármas jubileumot ünnepelt a paksi Gastroblues fesztivál – soha jobb alkalom még egy kis ünneplésre. Húsz éve már, hogy Gárdai György „Kaktusz” megalapította a hazai bluesrajongók egyik zarándokhelyét, a Gastroblues Klubot, az atomerőmű árnyékában júliusban már tizenötödször koccinthattak Joe Cockerre a blueslelkű bőrgatyások, feleségeik és a motoros titánok, s tíz éve már annak is, hogy a fesztivál mellé szegődő hazai borászoknak hála a fesztiválozók minőségi magyar bort guríthatnak le a garaton. Idén a fesztivál állandó gárdáját erősítő Ripoff Raskolnikov, Julian Sas, Paul Camilleri és Cliff Moore mellett a The Yardbirds, a Colosseum és számos más külföldi zenész, no meg persze a hazai bluesválogatott veleje rázta fel Paksot évközi szendergő álmából. Tiffán, Takler, Bock és a többi csúcsborász kóstolóitól alighanem némi borgőzös homály borul az emlékekre, nem árt hát felfrissíteni, hogyan is sírt júliusban a blues.
Fél hattól Nemes Zoltán csapata, az autentikus New Orleans-i hangzásra törekvő Jambalaya nyitja a szeánszot, hétkor Ian Siegal lép színpadra. Siegal tagja annak a magyar zenészekkel (Kiss Tibor és Varga Líviusz a Quimbyből, Frenk és Varga Laca a Hiperkarmából, Nagy Szabolcs a Hobo Blues Bandből) is jeleskedő Tom Waits tribute-csapatnak, a The Braindogsnak, amelyik épp tegnapelőtt lépett fel az A38-on. Az Európa egyik legjobb soul-blues zenészének tartott angol gitáros-énekes a nyári fesztiváloknak is állandó vendége. Nyáron a Gastroblues mellett a soproni Volt Fesztiválon vagy a Szigeten is elcsíphette, aki érzékeny a jó bluesra. Aki csak egyszer látta élőben, valószínűleg örökre a hangja rabja marad. Ha beszél, mintha Tom Waits vagy Joe Cocker szólna egy karcos bakelitről, ha énekel, piszkos szólamaitól sajog a szív, ahogy gitárját markolja, maga az erotika, arcát a rock and roll ráncai barázdálják. Siegalt nyolctól Paul Camilleri és vendége, Török Ádám, majd a Julian Sassal erősített Cliff Moore Band követi. Éjfélkor kórusba állnak a gitárok, Alapi István, László Attila, Kepes Róbert, Muck Ferenc és Pribil György jam sassionnel zárják a szeánszot. Torok pedig most sem maradhat szárazon – a Borbarát-találkozó kihelyezett tagozata megint poharakba méri majd a palackozott mámort, sőt, külön erre az alkalomra közösen készített jubileumi vörös cuvée-vel és fehérborral is kedveskedik.