Ismét előkerült az antiklerikális kártya?

Provokáció érte a történelmi egyházakat a napokban. A valláspolitikáért is felelős kulturális tárca többek között olyan résztvevőket vonultatott fel konferenciáján, akiknek hivatalos szerepeltetése eddig a keresztény egyházakra nehezedő nyomásgyakorlás, illetve a társadalmi figyelemelterelés kampányszerű időszakaiban volt megfigyelhető.

Furcsán alakult annak az Egyházak és tolerancia elnevezésű konferenciának a sorsa, amelyet az Oktatási és Kulturális Minisztériumban található Egyházi Kapcsolatok Titkársága szervezett. A csütörtöki, egyébként érdektelenségbe fulladó tanácskozást előzőleg Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát-püspök – akit bevezetőre kértek fel –, illetve Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, az Orbán-kormány egyházügyi irányítója egyaránt lemondta.
A Csepregi András vezette egyházi kapcsolatokért felelős titkárság előadónak, illetve hozzászólónak kérte fel Buda Pétert és Gábor Györgyöt, a Miniszterelnöki Hivatal korábbi valláspolitikai tanácsadóit. Holott úgy tűnt, hogy másfél éve Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nem kívánta magát kompromittálni többé a két ultraliberális szakértővel, és igyekezett „klerikális” kérdésekben a korábbiaknál elfogulatlanabbnak látszani. Úgy tudjuk, az első Gyurcsány-kormány idején a kompromisszumkeresőbb Gulyás Kálmán MSZP-s egyházügyi államtitkár is sokat szenvedett az akkor még berkeken belül lévő Buda–Gábor páros irányvonalától.
Buda Péter munkásságára jellemző, hogy tavaly egy publicisztikájában a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét (Mazsihisz) és Erdő Péter bíborost, valamint a püspöki kart támadta meg sértegető hangnemben. Kinyilvánította, hogy a Mazsihisznek nem szabadott volna kitüntetnie a bíborost csak azért, mert az ő hathatós közreműködésével Budapesten boldoggá avatták 2006 szeptemberében Salkaházi Sára zsidómentő szerzetesnővért. Szerinte a katolikus vezetésnek előbb „boldogtalanná kellett volna avatnia” Prohászka Ottokár 1927-ben elhunyt püspököt és más, állítólagosan antiszemita klerikusokat. Gábor György, aki az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem docense, nemrég azt ajánlgatta a közéleti-szociális meglátásait el nem hallgató Bölcskei Gusztáv református püspöknek: inkább azért emelje fel a szavát, hogy hazánkban egyre hangosabban hallatszik a „buzikat a Dunába, zsidókat meg utána”-féle csasztuska. Annyi bizonyos, a nevezett két úr nem sűrűn csipkedte meg a jelenlegi hatalmi garnitúrát, ellentétben korábbi harcostársukkal, Wildmann Jánossal. Wildmann az őszödi hazugságbeszéd kiszivárgása után Gyurcsány lemondását sürgette, mondván, erkölcsileg is alkalmatlan posztjára, lévén, hogy „trágár kanászként” fogalmazta meg hatalomátmentő célú hazugságait, illetve mert „a rablóprivatizáció hírhedt figurája” volt.
Bizonyára elsősorban az előbb említett két személyre gondolt Semjén Zsolt KDNP-elnök, egykori helyettes államtitkár, amikor részvételét lemondva tudatta a Hiller István (MSZP) vezette tárcával: „Megdöbbenéssel vettük észre, hogy az előadók egy része tapasztalatunk szerint egyházellenességéről hírhedt, szélsőségesen balliberális felfogású. Ebből adódóan a rendezvény sokkal inkább manipulatív, mint tudományos konferencia jellegű, meszszemenően nem méltó az Egyházi Kapcsolatok Titkárságának hagyományaihoz.”
Hogy mire utalna Budáék ismételt helyzetbe hozása, nem nehéz kitalálni. Egyrészt: 2009-től változik a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlásáról szóló rendszer. Attól fogva a kormány csak a felajánlások arányában egészíti ki a polgárok egyház-finanszírozását. Logikus, hogy egy népszerű egyház nem alkalmas a költségvetési összegek lefaragására. A másik lehetséges motiváció az lehet, hogy a kormány legitimációs válsága és a növekvő társadalmi feszültségek idején „nem árt” elővenni a figyelemelterelés „antiklerikális” receptjét.