Obstrukció vagy demokrácia

Ember legyen a talpán, aki napra- és percrekészen követni képes a Fidesz és a KDNP népszavazási kezdeményezéseinek ügyében folytatott hatósági és jogi hercehurcát. Alapos a gyanúm, hogy a népfenség elszánt ellenfeleinek épp ez a be nem vallott céljuk: hogy a nem jogvégzett emberek (ők vannak többen) végképp elveszítsék a fonalat. A másik hátsó gondolat puszta hatalomféltésből fakad: ennek a magatehetetlen, minden mutató szerint negatív rekordokat döntögető alibikormányzatnak minden egyes nap ajándék, amíg feketén fehéren ki nem derül, hogy voltaképpen az istenadta nép akarata ellenére kormányoz. Épp ezért a kormányzó pártok mindent – még az alkotmány szellemét is – ennek az eltökélt időhúzásnak vetnek alá.
Szerencséjükre mindenütt vannak kiváló, a dolgukat értő bürokraták (beleértve az Országos Választási Bizottságot és Irodát is), akik megteszik azt a szívességet, hogy messzemenően – olykor még azon túl is – kitöltik a rendelkezésre álló határidőket. Megvizsgálnak, akadékoskodnak, aláírnak, továbbterjesztenek – csak az idő múlik úgy, mintha nem is a demokrácia egyik (talán legfőbb) intézményéről lenne szó.
Gondoljanak csak bele: Orbán Viktor tavaly október 23-án, azaz tizenhárom és fél hónapja jelentette be a később rendőrileg csatatérré változtatott Astoriánál a népszavazási kezdeményezést. Volt már azóta minden: többszörös kifogásolás, független nyelvésznek álcázott pártmunkás szemantikai szabotázsakciója, többszörös aláírással dicsekvő kormánypárti aktivisták, hét végén pihenő irodavezető, a népszavazás intézményének kétségbe vonása, marxista OVB-elnök saját szavainak meghazudtolása. S bár a Fidesz és a KDNP rekordidő alatt gyűjtötte össze a szükséges aláírásokat, még mindig azon megy a meccs, hogy még az idén az Országgyűlés elé kerülhet-e a referendum ügye. Ez fontos momentum lélektanilag, hiszen nem lehet úgy éves országmérleget zárni, pénzügyi statisztikát kozmetikázni, de még újévi beszédet sem mondani, hogy ott ne motoszkálna a fejekben: ennek a kabinetnek meg vannak számlálva a napjai. Éppen ezért helyes volna, ha már a köztársasági elnöknél lenne a labda, azaz tudnánk, pontosan mikorra írja ki a referendumot – csakhogy Gyurcsány Ferenc és válogatottan tehetségtelen csapata mihamarabb elkezdhesse vágni a centit.
Ám még a legideálisabb esetben is másfél év telik el a népszavazási kezdeményezés és a referendum között. Rendjén van ez egy európai demokráciában? Ha a híresen elfogulatlan Halmai Gábor jogászdoktor úr nem átallja az Alkotmánybíróság mulasztásos alkotmánysértését piszkálgatni, mert nem mondták meg, hogy mennyi ideig nem lehet ugyanabban a kérdésben referendumot tartani – ez a másfél év vajon miért nem bántja az igazságérzetét? Láttuk, látjuk, hogy másfél év alatt egy választási hazugsággal hatalomra került kabinet és a hozzá tartozó parlamenti szavazógép gyakorlatilag romba tudja dönteni az országot, a képviseleti rendszer a népszavazási kontroll nélkül nem képes megóvni a demokráciát. Másfél év alatt el lehet kótyavetyélni egy országot; nemcsak háborút lehet indítani, de el is lehet azt veszíteni; nagyiparilag ki lehet irtani néhány százezer potenciális népszavazót is.
Tisztelt Alkotmánybíróság, tessék ezt állampolgári bejelentésnek venni és sürgősséggel megtárgyalni – szerintem a demokrácia botránya, ha egy népszavazási kezdeményezés sorsa 365 napon belül nem dől el, azaz kiírják-e a referendumot, vagy elvetik. Igen nagy a felelőssége most Szili Katalin házelnöknek, hogy áttolja-e jövőre a referendum ügyét. Azóta nem volt ilyen, mióta a mérleg nyelveként elfogadta Gyurcsány sportminiszteri válaszát.
Választhat: demokrácia vagy obstrukció.