Széchenyi nightclubja

Most már tényleg dübörög a magyar gazdaság, ahogyan azt Kóka János már esztendőkkel ezelőtt oldalas újsághirdetésekben a világ tudomására hozta. Már akkora a jólét, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) egy észak-magyarországi nightclub működését is támogatja, ahogyan az a szórakozóhely honlapján is elolvasható. A mondat szerepeltetése feltétel volt a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program egyik két évvel ezelőtti pályázatán. (A nyertes háromszázezer forintnyi vissza nem térítendő támogatást kapott a GKM-től internetes megjelenéséhez.) Széchenyi és a nightclub. Ez ám a rugalmasság… Valószínűleg a legnagyobb magyar is ilyen helyeken szambázott annak idején.
A pályázati kiírás egyébként rögzítette, hogy a pontos összegről a miniszter vagy megbízottja dönt. Újságírói kérdésre Kóka János először csodálkozást színlelt, majd így vágta ki magát „Az én érdeklődésem az ilyen létesítményekre nem terjed ki, ezért nem ismerem az ügyet…” (Gumiból is csak a Hankook-félét.)
Hát hogyan mennek ott a minisztériumban a dolgok, excellenciás uram? Az biztos, hogy az üzemeltetőnek megvolt az összes szakhatósági engedélye a klubra, és azokat be is nyújtotta a minisztériumnak, mert ha nem ezt teszi, a pályázat közelébe sem engedik. Jó lenne tudni, mi az egészről a véleménye vitézlő Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, aki épp a minap talált hasonlóságot Széchenyi István és önmaga között. Valami olyasmit mondott a kormányfő, hogy a szegény gróf is a reformokba őrült bele. Értsd: ennyiben közösek.
Kóka egyébként eldübörög a tárca éléről, hogy ezentúl minden erejét az agonizáló SZDSZ feltámasztásának szentelje. Űr marad utána.