Szobrásznők, nőszobrászok

Sokáig olyan ritka volt a női szobrász, mint a fehér holló. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége székházában s a Pataky Galériában rendezett tárlat szerint viszont kifejezetten erőssége a „gyengébb nemnek” a plasztika.

Izgalmas összeállítást kínál a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (Budapest VI., Andrássy út 6.) Szobrásznők – nőszobrászok című tárlata, amelyen tizenkét alkotó mutatkozik be. Különböző generációk, anyagok, szemléletmódok találkoznak, figurális és elvont művek kerülnek egymás mellé, a színvonal alapján a kortárs művészetet hitelesen reprezentáló bemutatót láthatunk.
Szobrásznők állítják ki műveiket, amit látunk, az azonban nem „nőszobrászat”. Annál jóval több, egyetemes összefüggések jelennek meg a kiállítás műveinek java részében. Például – elsősorban – a lakható, megélhető világ megteremtésének a lehetősége. A vágy a menedék, a Hajlék után, ahogyan Péter Ágnes plasztikájának a címe mondja. A művész más alkotásait Fényedények címmel mutatja be a kőbányai Pataky Művelődési Központ galériájában. A fényes, olykor tükörszerű, máskor a csiszolás révén különös térélmény, az acél és a rozsdásodó vas ellentéte jellemzi egyrészt a műveket, másrészt egyféle folyamatosság, a sötéttől a fény felé haladás – a harmadik terem fénylő felületei mögött a tér és az idő végtelensége sejlik föl.